Hogy megmaradt, hogy élve, az a bűn.
Járkál, tenyészik – emlékeztetőül.
Befejezetlen, nyugtalan gödör.
Magába szippant minden vélt tilalmat.
Hogy megmaradt, hogy élve, az a bűn.
Járkál, tenyészik – emlékeztetőül.
Befejezetlen, nyugtalan gödör.
Magába szippant minden vélt tilalmat.
Időzített rettegés, nyújtott ítélet.
Néha épp látható, mosolyog máskor.
Egyszerű léte szakítja már a szálat,
de semmit nem tesz ellene: létezik.
Élő bűnjel. Szivárog, sose ment fel.
Amíg él, addig így ítélkezik.
...
De meddig még? És őt ki menti fel?
Mivé legyen, kit más bűnére hagynak?
Hiába kér a megtört test felejtést.
Nincs bocsánat az áldozatnak.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. júliusi számában)