– Szerusz, Erzsi! Jól nézel ki!
– Szerusz, Rózsi! Te se panaszkodhatsz, jól meg vagy asszonyosodva.
– Nem es kell helyettem kivigye más a nagyszőnyeget, mint nálatok.
– Menj el, menj el, te elül deszka, hátul léc!
– Szerusz, Erzsi! Jól nézel ki!
– Szerusz, Rózsi! Te se panaszkodhatsz, jól meg vagy asszonyosodva.
– Nem es kell helyettem kivigye más a nagyszőnyeget, mint nálatok.
– Menj el, menj el, te elül deszka, hátul léc!
– Hogy vagytok, no?
– Megvagyunk.
– Errefele se dugjátok az arrotokot, amióta minden ünnepkor Németbe jártok a leányotokhoz. El vagytok bőcsülve, hallod-e.
– S a fiunkhoz es Magyarba a feredőbe. Nem érünk rea.
– Látom, a házat es felújítottátok, s békötték a gázt! Pedig erősen drága. Mondták a tévébe, hogy úgy megdrágiccsák, hogy belényekkennek az emberek. Meglátod, nem vezet jóra ez a nagyzolás. Meglesz a bőjtje.
– Ne se törődj, a fiam kűd pénzt rea, ha megszorulunk. De mit mind annyit valagászódol te is, most szerelték bé nálatok az új központi fűtést, az es olyan, mintha gáz vóna benn.
– Nem eppen, mert meg kell rakni a kazánt, ahogy nem rakod meg, a meleg ki van menve. A havat reggel a szín elől el kell hánni, másképp bé se jutsz. A kezem örökké le van gemberedve.
– Mé nem kűdöd az uradot? Nem fehérnépnek való munka.
– Mét, mét?! Há csak.
– Azzét biztos, met este a bodegába jól megrészegedik, s reggel az se tudja, fiú-e vagy leán, nemhogy még felkeljen s tüzet rakjon.
– A te uradat se kell dicsérni, hadd el. Múltkor es láttam, hogy a komámasszonodtól este későn kanyarodott ki, s iszkiri haza a kertek alatt, hogy míg te a gyárból hazajössz, legyen ő es otthon.
– Ejsze teleszkóp van a szemed helyibe, hogy te ellátsz a komám asszonig? Két uccával feljebb lakik.
– Nekem nincs, de Teri kománém ott lakik vele szemközt, s ő mondta tegnap a bótba. Más es látta, nem csak ő.
– Csak menjek fel kenyerétt, me a derekát eltöröm! A fosküpűje!
– Nem hibás ő semmiétt. Jól tudod, hogy Ámáli kománéd erősen kajtárölű. Örökké viszket neki a valaga.
– Az anyja es ilyen vót, hogy a rosszseb egye meg a fajtájukat!
– Jó na, jó! Ne herrgeld fel magadot úgy, még a végin megüt a gutta, mint a fesszegbe Józéfát.
– A házat látom, a nyáron küjjel lefestettétek.
– Le. De nem olyan hitvány ződre, mint tü. Az egész ucca ezen kacag.
– Menj el, menj el! Hát nem es olyan cikóriavirágsárga, mint a tü házatok.
– A leánka hogy van? Rég nem láttam.
– Tanól örökké, nincs hogy lássad. Elmegy az oskolába, s onnan haza, s azzal napszentületig tanól.
– Ejszen papnak készül.
– Hanemegyeb.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. júliusi számában)