becsomagolták
az életük fontosnak
vélt maradékát
szerteszét hever
ami szerethető volt
Korridor
becsomagolták
az életük fontosnak
vélt maradékát
szerteszét hever
ami szerethető volt
és haszontalan
félresikerült
álmaik árnyékában
elbotlik a fény
emberközelben
a fájdalom arca még
felismerhető
messziről viszont
apatikus masszává
habarcsolódik
imbolyognak át
egy pontonokra tákolt
hézagos napon
okafogyott a
mosolyuk de könnyeik
már elapadtak
előttük a múlt
alattuk a semmiben
morajlik a csend
Vacsora
napszentületkor a félelem
örökkévalóságnak tetszik
vágyaink is vértelenebbek
ahogy a tükör megöregszik
árulások és tagadások
árából terítve az asztal
sorakoznak már a poharak
csordultig telve bűntudattal
kedélyes álarcaink mögül
kitüremkedik az enyészet
szánalmak akolmelegében
keresünk olcsó menedéket
s fogadkozunk hogy holnaptól majd
egymáshoz is jobb szándék vezet
csak arról nem tudunk dönteni
hogy ki törje meg a kenyeret
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. júliusi számában)