Az élő irodalmon túl rengeteg visszatekintés, emlékezés történt az EgyFeszt keretein belül a Színház- és könyvudvar programfüzete alapján. A Petőfi Kulturális Ügynökség Juhász Anna képviseletében hozta el Gyergyószentmiklós főterére a Tamási Áron 125. évfordulójára összeállított vándorkiállítását.
A kiállítás megnyitóján elsőként Kassai Péter köszöntötte a közönséget, majd felkonferálta a Tamási Áronról megszólalókat. Csergő Tibor, Gyergyószentmiklós polgármestere nyitóbeszédében az otthonérzésre terelte a szót: „talán nem mondok újat azzal, ha kijelentem: Tamási Áron mindannyiunk számára egy fontos író, s ha a kiállítás címét vesszük figyelembe – Bölcső a hegyek között – érzékeljük, hogy rólunk is szól, s az író szülőfaluja, Farkaslaka is viszonylag közel van hozzánk.” Gyermekkori emlékeit is megidézte – sok Tamási-művet elolvasott már gyermekkorában, s nem titkolja, mind a mai napig kedvencének tekinti, néha pedig olyan érzése is támadt: egy sorsban osztozik az íróval. Ez a kisebbségi létnek köszönhető, megtartó erőként látja az irodalmi munkásságát – s kiemelte, pontosan száz éve annak, hogy Tamási kisebbségi írói karrierje elindult Romániában. A transzilvanizmus tekintetében kiemelt fontosságú Tamási személye, aki az erdélyiség történetének legbarbárabb évszázadban is példamutató volt. „Ennek okán alakult ki a transzilvanizmus mint olyan, mert ilyen és hasonló értelmiségiek, írók születtek és álltak ki a közösségért, ahogy tette azt Tamási Áron is” – fejtette ki a polgármester. Az általa legszebbnek tartott Tamási-novellában, a Rendes feltámadásban a kisebbségi lét igazságának egy másféle arculatára bukkanhat az olvasó, és mi, erdélyi származású emberek a sokarcú igazság közül a Tamási-féle igazságot tudjuk a legelső helyre állítani. A székely nyelvvel fűszerezett írásai egy újabb ízt, üzenetet bújtatnak a sorok mögé. Beszédét a fiatal generációkra fókuszálva zárta: „kíváncsi vagyok, milyen szemmel veszi kézbe a mai fiatal generáció ezeket a Tamási-szövegeket, hiszen a mi korunkban egy teljesen más többletjelentéssel bírtak. De abban biztos vagyok, a világ bármelyik pontján is hangozzon el az író neve: érezhetünk benne egy nemzeti összetartó erőt.” Ez pedig rávilágít arra is, hogy nélküle nehezebb lett volna a túlélés a kisebbség számára, irodalmi műveivel mind a mai napig gyógyírként kenegeti az erdélyi magyarság lelkét, személye és mondanivalója örök érvényű marad.
Barti Tihamér, a Hargita megyei tanács alelnöke Tamási Áront a székely lelkivilág bemutatójaként definiálta.
Nem elhanyagolható kérdés számára az sem, hogy egy nagykövet munkája milyen módon lesz átadható az utókor számára. Mint mondja, az olvasás szépségeit nem mindenki érti meg olyan hamar: van, akinek időre van szüksége ahhoz, hogy átérezze az olvasás szépségét, megértse és átvegye a szövegekben elbújó összetett üzeneteket, amelyeket az előjáróink, a nagy gondolkodóink ránk hagytak.
Ezt követően a Petőfi Irodalmi Ügynökség programigazgatója, Juhász Anna irodalmár mesélte el röviden a kiállítás megálmodását és célját, kapcsolódva az előtte megszólalókhoz.
A vándorkiállítás Sípos Lajos irodalomtörténész munkája révén jött létre, aki főként arra törekedett, hogy Tamási Áront mint alkotót, íróembert mutassák be, amihez hozzátartozik az otthonkeresés, az otthonra találás, de azok az emberek is, akik meghatározták az ő életét. A kiállítás erdélyi turnéja májusban Csíkszeredában indult, a tárlat azóta pedig megfordult már Székelyudvarhelyen és Sepsiszentgyörgyön is.
A kiállítás kiegészül Sípos Lajos könyvével, melynek címeként Tamási leghíresebb mondatát választották: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.
A kiállítás az EgyFeszt ideje alatt megtekinthető volt Gyergyószentmiklós főterén.