N. Juhász Tamás | Hogyan ne adaptáljunk videójátékot!

N. Juhász Tamás 2022. szeptember 22., 08:16

2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.

Resident Evil sorozat 1. évadkritika

2022. július 14-én jelent meg a Netflix szolgáltatón a Resident Evil-franchise legutóbbi „adaptációja”. A Paul W. S. Anderson filmekhez hasonlóan ez az alkotás is inkább csak felhasznál az alapanyagból, de míg a Kaptár-filmek legalább stílussal teszik ezt, addig ennél a sorozatnál a stílus nincs jelen és nem szórakoztató a végeredmény.

A sorozat (amely egyébként nyolc részből áll) nemcsak, mint Resident Evil, de mint zombis sorozat is megbukik. Unalmas, klisékkel teli alkotás lett, amely szégyentelenül nyúl a korábbi Kaptár-filmek, a 28 nappal később és a Zombiháború egyes jeleneteihez, mindenféle eredetiséget nélkülözve. Teszi ezt úgy, hogy szinte egy az egyben másol le akár jeleneteket és beállításokat, vagy egy-egy koncepciót.

A szereplőkkel egyáltalán nem tudunk együtt érezni: nem csupán ostoba döntéseket hoznak nyakra-főre, de mindezek mellett rettentően idegesítőek is. Két színészt lehetne kiemelni: Lance Reddicket és Paola Núñezt. A többiek alakításaihoz képest ők legalább próbálkoztak. Bár Reddick remek színész, ha jó kezek irányítják, azonban nem szabad elmennünk amellett, hogy az általa megformált karakter egyáltalán nem hasonlít a játékbeli figurához. Amikor pedig megjelenik „ikonikus” ruházatában, inkább juthat eszünkbe a híres vámpírvadász, Penge, semmint Albert Wesker.

A sorozat története két szálon fut: az egyik a jelenben (2022), a másik a jövőben, 2036-ban. Úgy vélem, hogy ez a fajta dupla történetvezetés is az egyik probléma. Részben azért, mert tudjuk, hogy egyes karakterek túlélik a „világvégét”, így igazából nincs okunk izgulni értük. Másrészt a sorozat hangulata is igen kettősé válik ez miatt. A jelenben futó szál lehetett volna egy remek nyomozós, ipari kémkedéses, biológiai kísérletekkel teli történet, ehelyett kapunk egy nagyon rosszul kivitelezett tinidrámát. A jövőben játszódó történet viszont egy, már több tucatszor látott posztapokaliptikus klisétenger. Nincs új a nap alatt, ezt már láttuk, sőt esetenként jobban bemutatva. A sorozat zenéjének alaptémája ugyancsak elég jellegtelen, a felhasznált dalok pedig a „hú de modern vagyok” szlogen alatt kerülhettek az alkotásba, csak sok esetben rosszkor csendülnek fel.

A Resident Evil játékok rajongóinak egyáltalán nem ajánlom, a korábbi filmek és úgy általában a zombi témáért rajongók is csalódni fognak benne. A legjobb lenne úgy elfelejteni ennek a sorozatnak a létezését, ahogy van. Kár érte, mert sokkal több lehetett volna, ha tehetséges és kreatív készítők nyúlnak az alapanyaghoz

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. augusztusi számában)