Szeptember 14-én rendhagyó eseménynek lehettünk szem- és fültanúi a Magyarság Háza Irodalmi Szalonjában: három különböző művészeti világ összhangja csalogatta be az érdeklőket. A különleges rendezvényen Varga Melinda köteteinek, költészetének többféle megközelítésből és illusztrálásából kaphattunk ízelítőt.
Szeptember 14-én rendhagyó eseménynek lehettünk szem- és fültanúi a Magyarság Háza Irodalmi Szalonjában: három különböző művészeti világ összhangja csalogatta be az érdeklőket. A különleges rendezvényen Varga Melinda köteteinek, költészetének többféle megközelítésből és illusztrálásából kaphattunk ízelítőt.
Böszörményi Zoltán Babérkoszorú- és József Attila-díjas költő ünnepi hangulatban köszöntötte az egybegyűlt közönséget. A kötetbemutatókat és a közös beszélgetést egy félórás műsorszám előzte meg – a költőnő tolmácsolásában hallható versösszeállítást egy szokatlan ötlettel társították: Várnagy Andrea Liszt Ferenc-díjas zongoraművész zenei aláfestése meghittebb és hangulatosabb atmoszférába emelte a felolvasást.
Az előadás után Böszörményi Zoltán először a zenészt kérdezte, milyen gondolatok és érzések keringtek benne, amikor megkapta a versanyagot. Várnagy elárulta, még sosem volt ilyen jellegű felkérése, pedig, mint mondta, a művészetek erősítik egymást. A mai napig emberi és művészi példaképeként tekint Liszt Ferencre, akinek egyik törekvése volt a művészetek közötti összhang szolgálata is. Bár rég szólózott már, megtisztelő feladatként élte meg, hogy a költőnővel közösen létrehozhatták azt a légkört, amelyben bebizonyosodik: a költészet és a zene szépen kiegészítik egymást.
Böszörményi Tinódi Lantos Sebestyén verses krónikáit felidézve A fásult kebelnek nincs költészete című kötetben olvasható, szokatlan műfajú versek megszületésének okára volt kíváncsi. A versek indíttatása abból fakadt, hogy a költőnő belefáradt a hagyományos kulturális újságírásba, hiszen ez egy olyan műfaj, amely nem képes visszaadni mindazt a hangulatot, mindazt a humort és líraiságot, amit egy ilyen jellegű esemény megteremthet. Ezért döntött úgy, hogy az egyes rendezvényeken kapott impulzusokat immár versformába önti a száraz eseménytudósítások helyett. Az Irodalmi Jelen alapító-főszerkesztője kiemelte a verskrónikákban megfigyelhető hangulati helyzetjelentéseket, azt a feszültséget, amely közelebb hozza az olvasóhoz azt az érzelmi világot, amelynek megalkotására vállalkozott a költőnő.
Az est további részében Varga Melinda legújabb, Tizenkét kagyló című kötete kapott központi szerepet, melynek illusztrátora, Szekáry Zsuzsanna képzőművész és újságíró is a beszélők között foglalt helyet. Szekáry évek óta követi barátnője munkáit, a kötet versei pedig rendkívül inspirálóan hatottak rá. Szerencsésnek érzi magát abból a szempontból is, hogy a költőnő teljesen szabad kezet adott az alkotáshoz. Ennek a közös együttműködésnek az eredménye lett a kiállított tizenkét festmény.
Böszörményit a Tizenkét kagylóban elsősorban az asztrológiai és a mitológiai képzettársítások lepték meg; ezek az erős szenzualitásra épülő képek kiemelik a női szépséget, és azokat az általános jellemzőket is, amelyekre nekik, férfiaknak kell odafigyelni, ugyanis a kötet ajánlója elsősorban a férfiaknak szól. „Úgy gondolom, hogy a tizenkét csillagkép és a tizenkét gyönyörű hölgy bemutatásához a mitológia, az asztrológia és a szenzualitás a legjobb eszköz, mert mindannyian testből vagyunk, és mind voltunk, vagyunk és leszünk szerelmesek. Ezekben a témákban nincsenek tabuk, a szerelem a vágy koronája” – magyarázta a költőnő.
Az est végére kiderült, a kötet párja is születőben van. A férfiakról szóló könyv székely humorra épülő, vicces történetekből fog összeállni.