Szondy-Adorján György | Hang – versek

Szondy-Adorján György 2022. október 05., 08:16

Állj ki mégis a néma terekre,
a kövek fűre borult
testvériségén legyünk mi
félig-meddig átkarolva

Csáki Róbert: Rózsa felespohárban (olaj, vászon, 58 × 72 cm, 2012)

Hang

Állj ki mégis a néma terekre,
a kövek fűre borult
testvériségén legyünk mi
félig-meddig átkarolva,
jó magánnyal úgy-ahogy, tán
elveszítlek, ég veled
hunyorgó rózsaszál, kevés, mi
bennem üdvözülne
most, kevés a lomb, mi integetne
már, csupasz havakra
hull a szó, szememben millió
pehely, s a szép neved
léten túli hangja ajkam özvegye.

 

Szín

Leszállt a por, elült a lárma, vendégeid
elszállingóztak mind, öregedvén telket
vásárolnak az előadás mellé, úgy hírlik,
Lear tagosít, az ablakból rögtön drámai
jambusra látni. Annyik vagyunk, amennyit
kijelentünk, a palack a tengerek egyik
tartozéka, akit megkerestél egy mozdulatban
ível, lemossa arcát, akit megtaláltál.

A remény terhe alatt megroppan a varázs,
hol eddig mennydörgött vagy szűkölt
most egy sötét folt figyel –
ameddig a függöny. Majd mindenki el.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. szeptemberi számában)