kinyílik az ajtó bennem
ha most belépsz
magamhoz ölellek
Ha most belépsz
a várakozásban is
a várakozás reménye
ébred
kinyílik az ajtó bennem
ha most belépsz
magamhoz ölellek
elrejtelek az el nem gondolt
gondolatban
vagyok
de mennyire az vagyok
megperzselt szárnya
a végtelennek
Végtelen lélegző érzés
képzeletem kirakatában
ismerős állomások tündökölnek
az egyik peronon ottfelejtett
kabátom sárgáll
elidegenedett eszme pihen
a nyugodt délután pamlagán
tágas szavak társaságában
gyanúba keveredett
vereségem lappang
az az elnyúló
véget nem érő rezgés
végtelent lélegző érzés
rohan
ostromol
árnyékot szakít a domb
a fuldokló elmúlásból
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. szeptemberi számában)