Valami szívet bizsergető, ajkat kacagtató,
Vad táncra csábító szellő érintett meg…
Valami szívet bizsergető,
Ajkat kacagtató,
Vad táncra csábító szellő érintett meg,
Itt fújdogál bennem,
Lelkemben, véremben, agyamban száguld,
Végigsimítja szunnyadó szívem,
Lábam táncra perdíti,
És úgy érzem, repülök a széllel,
Sebesen száguldok a napfénnyel,
A fák, bokrok úgy ontják illatuk,
Hogy már nem is érzem lábamat a földön,
Valami lágy kar átölel,
A zöld illat körülfog, mint zsákmányát a pók,
És húz, repít egy ismeretlen tájra,
Hol csak a fű, a virág illatát érzem,
Ahol nincs felhő az égen,
Csak kékség, kékség, örök kékség!
Valami szívet bizsergető, ajkat kacagtató,
Vad táncra csábító szellő érintett meg…
És itt fújdogál bennem az örök kékség!
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2018. január 13-i számában.)