A negyedik PesText nemzetközi fesztivál második napjának tematikáját a kortárs képregények különleges és sokszínű világa határozta meg. A programsorozatok első szemelvényén, a Három Holló rendezvénytermében látható képregény-kiállítás megnyitójára öt alkotó munkáiból válogattak.
A negyedik PesText nemzetközi fesztivál második napjának tematikáját a kortárs képregények különleges és sokszínű világa határozta meg. A programsorozatok első szemelvényén, a Három Holló rendezvénytermében látható képregény-kiállítás megnyitójára öt alkotó munkáiból válogattak.
Az összegyűlteket Szép Eszter köszöntötte, aki röviden jellemezte a kiállításra kiválasztott képregényrészleteket. Oravecz Gergő több évet felölelő oldalai arra mutatnak rá, hogy az önéletrajzi képregények folyamatosan átalakulhatnak egy társszerzős kollaboratív képregénykészítési gyakorlattá. Hannah Berrynek három képregénykönyve jelent meg; az alkotó egyedisége abból fakad, hogy sokféle műfajjal játszik. Cserkuti Dávid képregényei közül egy Petri György-versadaptációt is kiállítottak, de hasonló fontos munkájaként volt látható egy részlet a Hunyadi Mátyás ifjú koráról szóló képregény-sorozatából is.
A következő két képregényírót, Marjai Petrát és Marabut Szekeres Nikolett kérdezte témákról, alkotási folyamatokról, inspirációról. Szekeres Nikolett elsőként Marjai munkásságának két jellegzetességét emelte ki: az alkotónő képregényeinek egyszerre van festői és költői hatásuk. A kiállított darabok között szerepelt egy hosszabb sorozat két része, amely az erdélyi költővel, Győrfi Katával való közös projekt eredményeként készült. Marjai elmondta, főként a zine műfajában szeret és tud kényszerek és megfelelések nélkül alkotni, hiszen ott a hagyománybeli megkötések, a különböző elvárások – a szövegbuborékok és a panelek használata – nem számítanak elsődleges feltételeknek.
A kiállítás utolsó szegmenségben Marabu képregényírói munkásságát ismerhette meg jobban a nézőközönség. Az alkotó rögtön az elején tisztázta, ő nem hasonlítható össze az előtte megszólaló kolléganőjével, hiszen ő nem művészi érzésekkel alkot: „alkalmazott grafikus, alkalmazott karikaturista vagyok. Tehát nem keresem a megfelelő felületet, hanem van egy felület, ahova meghívnak, én meg rajzolok.” Egy ilyen munka és az ahhoz kapcsolódó témák az adott felkérésekhez igazodnak, amelyek többnyire – főként az utóbbi időben – a politikai életre fókuszálódtak. Ezért, bár Marabu maga is a médiának dolgozik, onnan gyűjti a gondolatokat, az inspirációt – de hozzátette, sajnos épp emiatt nem tud kimaradni a mindennapi hírözönből.