szétfoszlott ajkak
a maradványaim.
táncol körbe
-körbe, ritmusba
megmaradt alakja.
azt mondja
hogy elátkozott, az nagyon erős,
azt mondja.
pedig én pontosan úgy érzem magam,
mintha vudubaba lennék,
kötőtűvel tágítja két fonal közti teremet.
és kiszökik vagy menekül,
már nem is tudom, a levegő,
a teremtő joga a pusztítás, meghaltam
múlt hét pénteken,
kora délután.
szertartás
szétfoszlott ajkak
a maradványaim.
táncol körbe
-körbe, ritmusba
megmaradt alakja.
térbe rendez,
dimenziókba,
van fogásom és ízem,
savanykás, barnás színűt hánytam
utoljára,
vedli bőröm a lelkem.
a legelőször kinőtt fogam hagyott el végül,
álmomban, mint másnak,
kényelmes ez a semmi.
ebben élni, néha belefulladni,
olyan…
kis aranyos és nevetséges.
a vádli fáradja a rítust,
lassul a kíséret nélküli lihegés,
részenként hordja szét
egy apró állatsereg
a színhúst.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)