Nagy Milán László | Visszatérés – versek

Nagy Milán László 2022. december 22., 10:49

Negyven évnek tűnő magány négy fa között.
Vakító lángok és reccsenések csalnak ki a mezőre,
végignézed, ahogy semmivé porlad a menedéked.

Kuti Dénes: Gyűrt mező (olaj, vászon, 100 × 100 cm, 1980)

Visszatérés


Bármerre nézel, síkság. Belátható életút,
kezdve gyerekkorod bokraival,
tüskéi viszketnek bőröd alatt. Gimnáziumban
önként merülsz le a bányató mélyére. Telepítettél
egy erdőt, hogy elbújj a következmények elől.
Negyven évnek tűnő magány négy fa között.
Vakító lángok és reccsenések csalnak ki a mezőre,
végignézed, ahogy semmivé porlad a menedéked.
Víz nékül gyalogolsz az első lakott területig.
Ismerős hely, ismeretlen arcok. Éltél már itt,
hajdani testvéred a föld alatt,
figyeli, hogyan boldogulsz nélküle.

 

Álompor


Galamb szállt a faágra, mozdulatlan
figyeli a ritkás forgalmat,
a kamaszok zajongását. Kiterített
szőnyeg az este, ütemes csattanások
közepette száll szerteszét a por. Bejut
ajtón, ablakon, megpihen a karfán,
lerakódik a szemhéjak alatt. Elcsendesült
a környék. Éjszaka mégis felriadsz,
a csattanásra, mindenki hallgat
reggel, kávésbögrét szorongatva a
kezében. A helyszínelők elmondása szerint
mindkét sofőr leengedte az ablakot.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)