Petőfi Sándor és Arany János verseiből, levelezéseiből, valamint különböző, hozzájuk kapcsolódó történetekből épül fel Tóth Péter Lóránt versmondó „Toldi írójához elküldöm lelkemet…” – képek Petőfi Sándor és Arany János barátságáról című eladása, amellyel nemrégiben Székelyföldön turnézott. A két költő életének és barátságának példáján keresztül a mához keresett kapcsolódási pont.
Az előadások fogadtatásáról a versvándor elmondta, nyolc éve, amióta versműsoraival járja a Kárpát-medencét, azt tapasztalja, hogy a puszta szónak ereje van a digitális eszközök használata nélkül is, működik az, hogy valaki elmond egy történetet. Szerinte „el vannak szokva a gyerekek a történetmeséléstől. Nincs idő erre. A szegény tanároknak sincs idejük mélyebben belemenni egy-egy témába, és valószínűleg otthon sem szakítanak erre időt. A gyerek lelke pedig ki van éhezve erre, hogy hallja például egy olyan barátságnak a történetét, amely példaértékű és időtálló. Mert az egy dolog, hogy itt van Petőfi és Arany, a két nagy költő, de ezt le kell hozni a gyerek szintjére és az olyan felnőtt szintjére, aki nem foglalkozik irodalommal. Azt hiszem, hogy kellenek azok a történetek, amelyek megsimogatják az ember lelkét, amelyek példát mutatnak, amelyekből lehet tanulni, és amelyek mellé oda lehet állni”.
Tóth Péter Lóránt a négy nap alatt előadását mintegy 1300 gyerekhez és felnőtthöz juttatta el. A produkciót rendhagyó módon Reményik Sándor A sírtól a bölcsőig című versével indítja, majd saját történeteket is belefűz a narrációba. „Ebből aztán kibontom a többit. Beszélek a két költőnek a színészethez való viszonyáról, hogy mindketten színészek akartak lenni, de annak csapnivalóak voltak – ezzel kapcsolatban vannak fennmaradt humoros történetek. Mindkét költő életében volt egy-egy olyan szakasz, amikor a kikövezett útról el mertek menni másfele. Mertek befele figyelni, mertek hallgatni a lelkük sugallatára. Ez egy kézzelfogható mai történet, hogy figyeljünk arra, mit mond belül a lelkünk, mert ezek a költők is próbálkoztak másféle utakkal is.”
Az előadásban ezután a levelek következnek, amelyeket egymásnak írtak. Tóth Péter Lóránt szerint ezeken átsüt a szeretet, a megismerkedés vágya, az egymás elismerése. „Azt is elmesélem, hogy mi történt abban a tíz napban, amikor Petőfi Aranyéknál vendégeskedett. Az előadást úgy építem fel, hogy a ma emberéhez szóljon. Fontos, hogy mi volt a múltban, de ha nincs meg a kapocs a mával, akkor az unalmas, okoskodó, ismeretterjesztő. Éppen ezért minél több kapcsolódási pontot kell felmutatni a mával” – foglalta össze az előadóművész.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)