Gere Nóra | Halálvirágok és más versek

Gere Nóra 2022. október 31., 08:06

A ruháiból,
melyeket öt éve
nem tudok kidobni,
létrát fonok.
Kikeményítem,
mint dédanyám
a zsebkendőket.

Nemes Fekete Edit alkotása – Fotó: Molnár Edvárd

Halálvirágok

Minden vasárnap
megöntözöm a növényeket.
Vajon anyu testében is
így, ilyen konok
csendben
növekedett a rák?
Fikuszok és könnyezőpálmák
sarjadtak szervein,
mint divatos tetoválás
felkarokon és mellek alatt,
csak benne
láthatatlanul
hatoltak a gyökerek
egyre mélyebbre,
hiába próbálták
kimetszeni az orvosok,
mint a fagyöngy,
vagy mint az orchideák,
körülölelték őt,
és nem engedték
el.

 

Létra

A ruháiból,
melyeket öt éve
nem tudok kidobni,
létrát fonok.
Kikeményítem,
mint dédanyám
a zsebkendőket.
Felér
a legmagasabb fa
tetejéig,
ott fészkel
az én anyám.
Aranytojásai közé
fekszem,
éjjel betakar
a szárnyával,
beszívom a
tömbházerkélyeken
száradt ruhák
illatát.
Reggel kidob
a tojások közül.
Estére visszamászom.

 

Tinta

Amikor hároméves voltam,
azt írtad
egy képeslapra,
hogy minél tovább
velünk akarsz maradni,
és reméled,
hogy engedni fogjuk neked.
Kire haragudhatok?
Rád, amiért hazudtál?
Magunkra,
mert nem tudtunk
itt tartani?
Vagy a rákra,
mert fekete tintával,
betűről betűre
satírozta ki a szavakat
a levélen,
és kényszerített,
hogy végignézzük?

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)