Péter Beáta | A gazda és a szivárvány

Péter Beáta 2022. október 25., 08:22

125 éve született Tamási Áron, az ezt ünneplő emlékév mindenképp ráirányítja a figyelmet életművére, és tán az esős őszi estéken eszünkbe jut leemelni egy-egy művét a polcról. (Én úgy képzelem, hogy minden székely család könyvespolcán legalább az Ábel-trilógia ott van.) Nem egyébért, de Tamási olyan tündérien és varázslatosan írt, hogy minden időben szükségünk lenne ilyen jófajta meseterápiára.

Vajna László K.: Lelkem kicsi madara (olaj, vászon, 110 × 100 cm, 2019)

125 éve született Tamási Áron, az ezt ünneplő emlékév mindenképp ráirányítja a figyelmet életművére, és tán az esős őszi estéken eszünkbe jut leemelni egy-egy művét a polcról. (Én úgy képzelem, hogy minden székely család könyvespolcán legalább az Ábel-trilógia ott van.) Nem egyébért, de Tamási olyan tündérien és varázslatosan írt, hogy minden időben szükségünk lenne ilyen jófajta meseterápiára.

Amikor beszél, akkor is olyan, mintha írna. 1956 áprilisában a budapesti Jókai Színház bemutatta az Énekes madárt, ennek kapcsán a riporter feltesz egy teljesen sematikus kérdést, hogy mikor írta ezt a népi játékot, s milyen körülmények között. Tamási válasza ez: „1933- ban, ősszel. A művészi kifejezés formáival viaskodtam; s igen sokat foglalkoztam a társadalmi helyzet bírálatával, amiről tanúskodik az Ábel az országban című könyvem is, melyet éppen akkor fejeztem be. Gondoltam hát, viaskodás és bírálat közben megpihenek egy kicsit. S mivel gyönyörű ősz volt abban az esztendőben, kifeküdtem a napra. Néztem abban a fényzuhatagban a megszelídült eget és a madarakat.”

Az interjú végén a riporter sikert kíván az írónak, mire Tamási így válaszol: „Írónak a siker olyan, mint gazdának a szivárvány. De ha mégis lenne sikere a darabnak, én azt a sikert a közönség és a színészek között széjjelosztanám; s magamnak csak egy kicsi tollucskát tartanék meg az énekes madár szárnyából.”

A fényzuhatagban megszelídült ég, a kicsi tollucska az ének madár szárnyából olyan, mintha magából az Énekes madárból származna (pedig nem – Tamási egyszerűen így beszélt). S amit mond, az szintén megszívlelendő: szép, szép a siker, de a szivárványnak gazdaember számára nincsen haszna. Jó a siker, de mit érek vele, jobb, tartalmasabb lesz-e tőle az életem, teszi fel a kérdést az író, s ebben benne van a székely ember földközeli, pragmatikus gondolkodása.

De ugyanakkor azt is mondja, ha mégis bekövetkezik a siker, akkor az azért jó, mert lesz mit szétosztani. Ahhoz, hogy az énekes madár énekeljen, hogy a csoda megtörténjen, mindannyian kellünk: író, közvetítő és befogadó.

Vigyünk hát magunkkal egy-egy tollucskát ebből a rendkívül gazdag életműből, ha már Tamási szétosztotta közöttünk. És őrizzük büszkén, nagy szeretettel. Nem idegen, a miénk.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. októberi számában)