Az idén tízéves Versek szódával produkció ezúttal az óbudai Térszínházba invitálta vendégeit, hogy egy est keretében minőségi szellemi fröccsel kínálhassa meg őket. A felszabadult hangulatú együttlétet a kortárs irodalom kiválóságainak társaságában élvezhettük.
Az idén tízéves Versek szódával produkció ezúttal az óbudai Térszínházba invitálta vendégeit, hogy egy est keretében minőségi szellemi fröccsel kínálhassa meg őket. A felszabadult hangulatú együttlétet a kortárs irodalom kiválóságainak társaságában élvezhettük, a középgeneráció képviseletében Farkas Wellmann Éva József Attila-díjas költő, szerkesztő, kritikus érkezett a színpadra, aki a Bárka folyóirat főszerkesztő-helyetteseként, ugyanakkor az Előretolt Helyőrség Íróakadémia oktatójaként is ismert. A mester szerepében ő lépett párbeszédbe a fiatal költőnemzedék képviselőjével, Bék Timurral. Tanítványa Gérecz Attila és Debüt-díjas költő, akivel együtt emlékeztek egyéni, illetve közös alkotói útjukra.
Az előadás első felében az est házigazdája, Lázár Balázs színész-költő vezetésével kalandozhattunk a költőnő emlékeiben: a mosolygós gyermeki arc, a komolyodó, elszánt tinédzser és a hivatásában kiforrni látszó felnőtt nő történetekkel kiegészített képei segítették az emlékidézést. Így derült fény többek között arra is, hogy az alkotó Békéscsabát, Székelyudvarhelyt, de még Kolozsvárt is némiképp otthonának tekinti; a doktori disszertációjában pedig a XVIII. század irodalmába utazott vissza, és elmondása szerint Verestói György halotti oratióinak kutatása pályakezdését, költői hangját is jelentősen befolyásolta.
Mint kiderült, az alkotó orvos családból származik, ám a költői hagyományok mindig is jelen voltak az életében – testvére szintén elismert költő, de az életút hasonlósága ellenére mégis eltérő mezsgyén indultak el. „Azt mondják rólad, hogy te vagy az a költő, aki csak jó verseket ír; ritkán írsz ugyan, de addigra megérik a dolog, és csak akkor adod ki a kezedből, ha már az kerekre van csiszolva.” – mondta Lázár Balázs. Farkas Wellmann Éva alkotói stílusa – amit mára már igyekszik levetkőzni – a perfekcionizmusában is megnyilvánult, az utolsó simítások így nála egészen másképp értelmezhetőek. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy első két kötete között kilenc, a második és a harmadik között pedig nem kevesebb, mint hét év telt el. A versesköteteket emlegetve pedig az Itten ma donna választ című alkotás jellegzetességei is előkerültek, a költőnő ugyanis különféle szerepekbe, álarcokba bújva is megszólalt első kötete verseiben – elmondása szerint így próbálgatva-keresve saját hangját kezdeti időszakokban.
Az est számos emlék felidézésével folytatódott, versmegzenésítések kerültek szóba, de a Covid-járvány hétköznapokat felborító számtalan következménye is, a Bárka folyóirat szerkesztősége, és néhány magántitok – többek között – a költőnő szabályos úszástudásának hiányáról. Az esten Tóth János Gergely színművész a költőnő több versét is előadta.
Az est második felében pedig a tanítvánnyal, Bék Timurral ismerkedhetett meg a hallgatóság, akiről mentora rögtön elmondta: nyilvánvaló tehetsége mellett legnagyobb erőssége az egyéni gondolatokban, elképzelésekben mutatkozik meg. S természetesen a tanítvány nem esik messze a mesterétől, a két költő több szempontból is hasonlítható egymáshoz, főként a forma tekintetében. Mindketten igencsak kedvelik – és használják ugyanis „a szonett formájú lélegzetvételeket”. A beszélgetés során szóba került még Bék Timur Aszterión című debütkötete, de a készülőben lévő második kötet is, mely előreláthatólag a következő év tavaszán lát napvilágot Bolygótűz címmel. Bék Timur maga olvasta fel a verseit, ezután, zárásként pedig Bucz Magor zeneszerző, a színház igazgatója Liszt Ferenc egyik művét játszotta el zongorán.
A sorozatról további részleteket a versekszodaval.hu weboldalon lehet találni.