Farkas Wellmann Endre | Szülinap Adyéknál

Farkas Wellmann Endre 2022. november 23., 08:57

Áll még a ház – Vörösmartyt parafrazálva –, vagyis az épületegyüttes, amelyet Ady Endre szülőházaként ismerünk. Az érmindszenti emlékhely a költő 145. születésnapján sajátos megemlékezésnek adott helyet: a Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola szervezésében L. Simon László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója adta át az intézmény új névtábláját, majd a debreceni Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium diákjai tartottak ünnepi műsort.

Vígh Zalán, L. Simon László/Fotó: Birtalan Adrienn
A képre kattintva galéria érhető el.

L. Simon László – mint kiderült – régi visszajáró vendég Érmindszenten, és most sem mint a Nemzeti Múzeum főigazgatója volt jelen, hanem mint magánszemély, aki Vígh Zalánnal együtt támogatta az új névtábla kivitelezését.

Fotó: Birtalan Adrienn

–  Mielőtt megépült volna a déli autópálya Erdélyben, azelőtt két útvonalon utaztam: gyakrabban a Nagyvárad–Kolozsvár útvonalon, aminek az volt a következménye, hogy mindig megálltunk Csucsán, és mindig megnéztük a Boncza-kastélyt és a mellette működő Ady-kiállítást. Teljesen mindegy, hogy kivel mentünk, hova mentünk, hány napra mentünk, ez egy kihagyhatatlan program volt. Egy rövid tisztelgés Ady előtt. Kívülről tudtunk már mindent, de mégiscsak megálltunk. Amikor pedig Vállaj felől jöttünk Szilágyság irányába, akkor megálltunk Érmindszenten, az Ady Endre Eemlékmúzeumnál és az Ady-szülőháznál. Lehet, hogy tíz esetből kilencszer kihagytuk a nagykárolyi kastélyt, de az Ady-szülőházat egyszer sem. Amikor az ember idejön és látja azt, hogy ez a falu évről évre jobban pusztul, hogy minden egyes évben egy-egy újabb épület összedől, akkor összeszorul a szíve. Mindeközben azt is látom, hogy van itt egy kiváló, lelkes, lelkiismeretes magyar asszony, Szilágyi Enikő, aki a gondnoka ennek a háznak, de hát itt is sok-sok szinten ráférne a segítség az egyébként nagyon lelkiismeretesen működő megyei múzeumra. Apróság, tényleg csak jelképes dolog, hogy amikor legutóbb, két éve itt jártam, és lefotóztuk azt a táblát, amelyre ki volt írva, hogy Ady-emlékmúzeum, magyarul és románul, olvashatatlanul, amit már a nap kikezdett és szétmállott, akkor azt mondtuk, hogy legalább a következő látogatásunkkor egy új cégért hozzunk – meséli L. Simon. – Egy új névtáblát hoztunk, és azt ma, a születésnapon elhelyeztük. A gyerekekkel pedig, akik elkísértek bennünket Debrecenből, együtt emlékeztünk meg Adyról az életpályáját bemutató kis irodalmi műsorral. Ez viszonylag spontán módon alakult, a hivatalos megemlékezések az elmúlt hét végén már lezajlottak.

A debreceni Szent József Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium diákjai tartottak ünnepi műsort/Fotó: Birtalan Adrienn

L. Simon Lászlónak – sajnos – igaza van: tényleg további sokrétű segítséget érdemelne ez a kis múzeum. Gondolom, mindannyian tudunk érte tenni azáltal is, ha ittjártunkkor felkeressük az emlékházat, és akár egy belépőjegy megváltásával hozzájárulunk a fenntartásához, hiszen a lelkesedés egyre kevésbé elég a túléléshez, és az Ady-kultusz ébren tartása talán nem csak a száz főt sem számláló érmindszenti magyar kisközösség feladata.