Régóta terveztem, hogy kifaggatom Erdély egyik legcsodálatosabb színésznőjét, Tompa Klárát, de az idő sajnos elfogyott, elkéstem. Mennyi mindent mondhatott volna még nekem, nekünk, mindannyiunknak!
Már csak azt lapozgathatom, amit eddig írt, csak azt hallgathatom, amit felvételeken mondott.
Soha nem ejtette ki azt a három betűből álló szót. Klári az életet nagyon akarta, pont azt az életet, ami neki adatott: karjaiban gyermekeivel, meghittségben családjával, bizalommal barátaival, cinkossággal diákjaival. Örült a napfénynek, a fáknak, madaraknak, fellegeknek…
Nézem a felvételt, amit a Tompa Miklós Társulat vele készített 2021-ben az Anyák napjára, a Tavaszi Csodaházikó-sorozatban. A megszólaltatott pöttömnyi lánykája elárulta, hogy az ő anyukája „mindig a kedvükbe jár, és mindenből a legjobbat akarja kihozni”.
Tényleg sikerült ez Tompa Klárának az élet valahány területén: anyaként, színészként, színésztanárként, barátként.
Felejthetetlen előadásaiért, „ragyogó szép színésznőként” a nézők szeretete, csodálata övezte. Szenvedélyesen tanított, színésztanárként diákjai számára ő volt az etalon.
Ha találkozott szeretteivel, ez volt a szavajárására: „Szeretlek van”, ennél többet nem is mondhatott volna embernek.
Arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb tanács, amit a gyermekeinek adna, megfontoltan csak annyit válaszolt: „Könnyedén!”
Amennyire lehet, lelked könnyedén emelkedjen Istenhez, akiben annyira bíztál az utolsó pillanatban is!
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. novemberi számában)