Kovács Újszászy Péter | Először vagyok itt és más versek

Kovács Újszászy Péter 2022. december 01., 06:46

A tenger közepén állsz.
Tekinteteddel hívod a ménest.
A lovak körbeállnak.
Nyerítésük hozzád szól.
Összerezzenek.

Fazakas Barna: Hang II. (40 × 40 cm, 2018)

Először vagyok itt
Viharfelhősapkát kötöget szeptember.
Esőcsepp kószál a lombok között.
Elkápráztat a galambok nyugalma,
ahogy fészkükben várják a vihar elültét.
Miután az eső alábbhagy a karámba hívsz.
Hangod a lovak nyakára olvad.
Vidéken töltesz minden nyárutót.
Gyümölcsfák beszélnek hozzád,
és a madarak bőrén forró csönd lakik.
Tekintetem a lovakon végigszalad.
Közelebb lép az egyik.
Orrával vizsgálja arcomat.
A kerítésen ülve elmosolyodsz azon,
mennyire egyértelmű, hogy először vagyok itt.

 

A hajnal kontaktlencséjén át
Körülöttem alszanak a fények.
Völgy felé vágtató, szürkéskék lovak.
Alvó széntenger most a legelő,
az állatok szemében érdeklődésparázs.
A tenger közepén állsz.
Tekinteteddel hívod a ménest.
A lovak körbeállnak.
Nyerítésük hozzád szól.
Összerezzenek.

 

Gengszternek hívják
Sokáig hallgatsz.
Szemembe nézel.
Mögötted az ötéves csikó.
Szőre aranysárgán csillog,
mint juharlevél a nedves avaron.
Pár darab kekszet adsz,
szabad tenyered a csikó homlokán.
Négy lépést tesz felém,
majd elveszi az ínyencséget.
Kézfejem a selymes nyakra simul.
Gengszternek hívják – mondod.
Ő a kedvenc fiam.