Jóna Dávid | Vándorcirkusz

Jóna Dávid 2022. december 15., 10:52

Amikor a cirkusz odébbáll,
még napokig ott marad a szaga,
kikopott fű, néhol gázolaj égette folt,
a kamionnak csöpögött az üzemanyaga.

Berki Viola: Ceyloni képeslap (olaj, vászon – 1977, Kecskeméti Katona József Múzeum)

Amikor a cirkusz odébbáll,
még napokig ott marad a szaga,
kikopott fű, néhol gázolaj égette folt,
a kamionnak csöpögött az üzemanyaga.

Aztán ott maradt a semmi is,
hisz a varázslat tovább költözött,
a valami igazán más volt, az izgalom,
ahol az artista tündérnek öltözött.

A faluszélén néhány lurkó nézte
a távolodó karavánt,
egy kócos mezítlábas próbálgatta még
az esti bűvészmutatványt.

Egy szőke kislány azt képzelte,
hogy csillogó ruhában suhan,
cigánykerekezik, de nem ám úgy, ahogy a többiek,
hanem lágyan és akrobatikusan.

A cirkusz a gyerekeké,
ami a reményt, az elrugaszkodást mutatja,
a sátor, a manézs, a porond,
ahol a csodát megpillanthatja.

Nem a valóság kell, hanem a látvány,
a szépség, a legyőzött világ,
az önfeledtség, az illúzió,
tüll ruhák és aranytrombiták.

A gyerekek állnak az út mentén, nem integetnek,
a kamion se néz ilyenkor a tükörbe,
egy másik falu gyerekei várják,
ahol már az előadásról szórólapozik a törpe.

A cirkusz továbbállt, de mégis
– s ez az, amit várni lehet –
hagy valamit a folton és a szagon túl is,
mintha virággal ültetnék be a gránát-tölcséreket.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. novemberi számában)