A más népek és nyelvek kutatóit, tudósait többféleképpen nevezik meg a magyar nyelvben. Nincs egységes szemlélet, nem is mindig könnyű eligazodni. De azért próbáljuk meg. Induljunk ki a magyarságkutatóból, ez tűnik egyszerűbbnek.
A magyarságkutató vagy hungarológus: a magyarságtudománnyal, elsősorban a magyar nép nyelvével, történetével, irodalmával, néprajzával foglalkozó tudós. A hungarológia azt jelenti: magyarságtudomány. A hungarológus tehát a magyarságtudomány kutatója, művelője.
A más népek és nyelvek kutatóit, tudósait többféleképpen nevezik meg a magyar nyelvben. Nincs egységes szemlélet, nem is mindig könnyű eligazodni. De azért próbáljuk meg. Induljunk ki a magyarságkutatóból, ez tűnik egyszerűbbnek.
A magyarságkutató vagy hungarológus: a magyarságtudománnyal, elsősorban a magyar nép nyelvével, történetével, irodalmával, néprajzával foglalkozó tudós. A hungarológia azt jelenti: magyarságtudomány. A hungarológus tehát a magyarságtudomány kutatója, művelője. Korábban nevezték hungaristának is, de a nyilaskeresztes mozgalom érvénytelenítette a szó használatát, tehát az 1940-es évektől tudósokra nem használható. A hungarizmus a nyelvészetben sajátosan magyar nyelvi fordulatot (szót, szólást, szerkesztésmódot) jelent, a magyar nyelv sajátos tulajdonságát, de az említett nyilaskeresztes hungaristák ezt a szót is érvénytelenítették, tehát nem használjuk. Inkább körülírjuk: magyar nyelvi jellemző.
A sokszor használt hungarikum szó azonban szerencsére nem értéktelenedett el.
• Hungarikum (hungaricum): a magyar természeti világ vagy kultúra jellegzetes terméke, tárgyi vagy szellemi alkotása. A magyar vonatkozású könyv is lehet hungarikum, avagy többes számban: hungarika.
A magyar nyelv eredetével és előtörténetével foglalkozó tudományok neve: uralisztika és finnugrisztika. Az uralisztika a tágabb, a finnugrisztika a szűkebb terület megnevezése. Az ebben a keretben dolgozó kutatók az uralisták, finnugristák (tréfásan finnugrászok, de nem illendő tréfálkozni, mert igen sértődékenyek). A lényeg, hogy az uralista és a finnugrista az uráli (finnugor) népek és nyelvek kutatója.
Az -isztika viszonylag újkeletű képzőnek tűnik, ilyen további alakokban bukkan még fel: albanisztika, balkanisztika, baszkisztika, kroatisztika (a horvát nyelvvel, kultúrával foglalkozó tudomány), nederlandisztika, szlovakisztika, szlovenisztika…
Komoly tudományos bázisa van a magyar kultúrában a török népek nyelvével, kultúrájával, történelmével, irodalmával foglalkozó tudománynak, az altajisztikának vagy turkológiának, esetleg turkisztikának. Az altajisztikának van tágabb értelme is, ide sorolható az uráli, török, mongol és mandzsu-tunguz nyelvek kutatója. Persze vannak speciális területek is, ilyen például a mongolisztika.
Ezek nyomán nyilván érthető a germanista, az anglista és az amerikanista: vagyis a német, az angol és az amerikai (amerikai angol) nyelv és kultúra kutatója. A szlavista nem egy szláv nyelvet, hanem általában a szláv nyelveket kutatja, de ha már egy konkrét szláv nyelvet akarunk megnevezni, akkor nem könnyű a helyzet. A cseh nyelv kutatója például nem csehista, hanem bohemista. A bohemista Csehország régi, Bohémia nevéből fakad, a bohemizmus cseh nyelvi sajátságot, jellegzetes cseh nyelvi fordulatot jelent. A polonista a lengyel, a russzista az orosz nyelv és kultúra (russzisztika) kutatója. Utóbbit vitatott felfogásból rövid sz-szel is írják – főleg a történészek: ruszista, ruszisztika. Az egyik érv szerint a közvetlen orosz átvétel a rövid sz, a két sz-es forma német eredetű. (A magyar helyesírás nem támogatja ezt a rövid formát, viszont működnek ezzel a helyesírással megalapított szervezetek, egyetemi szakok.) Ugyanilyen ingadozás figyelhető meg a bolgár nyelv kutatója kapcsán, akit (egy bolgárkutató szerint) nem bulgaristának, hanem bolgaristának neveznek annak ellenére, hogy a lexikonokban a bulgarisztika szerepel. A romanisztika nem csupán a román nyelvvel, hanem általában a neolatin (római alapú) nyelvekkel és kultúrákkal foglalkozik.
Az indogermanista az indogermanisztika, ma már inkább: az indoeurópai nyelvek művelője. Az arabista – az arab nyelvvel, irodalommal, kultúrával, történelemmel foglalkozó tudós, a tudományág neve: arabisztika, az arabizmus pedig az arab nyelvre jellemző kifejezésbeli sajátosság.
Földrész nevéből is képezhető olykor kutató és kutatási irányzat: afrikanista – az afrikai népek és nyelvek kutatója, amerikanista – szűkebben az USA, tágabb értelemben egész Amerika történelmével, irodalmával, kultúrájával, társadalmával foglalkozó tudós.
A judaisztika vagy hebraisztika a héber nyelvvel és vallással foglalkozó tudományág. Az amerikanizmus valamely amerikai angol szó vagy kifejezés más nyelvben való felbukkanása.
Ezen minták alapján beszélhetünk romanistáról, aki a romanisztika, az újlatin nyelvekkel foglalkozó tudomány művelője. A skandinavista az északi germán, azaz skandináv nyelvekkel foglalkozó szakember. A következő nyelvek tartoznak ide: svéd, dán, norvég és izlandi.
A hellenista a hellenisztika tudósa, a hellenisztika pedig: hagyományosan az ókori görögség kultúrájával foglalkozó tudományág; illetve kiterjesztett jelentése: a görög nyelvvel, irodalommal, történelemmel, kultúrával foglalkozó tudomány.
A tibetológus a tibeti, a sinológus a kínai, a hispanológus a spanyol, a japanológus a japán, az indológus a hindi nyelv és kultúra kutatója.
A portugál nyelv tudósa luzitanista: Portugália korábbi Luzitánia nevéből.
Így jutottunk el a bohemistától és a polonistáig és a luzitanistáig. Érdemes lenne egyszer számba venni azokat a kultúrákat és nyelveket, amelyeknek kutatóit nem tudjuk, mert nem szokás magyar közegben megnevezni. A nyelv itt is árulkodik: például arról, hogy mivel nem foglalkoztunk, mivel nem foglalkozunk… Például Magyarországon aligha van majakutatás és majakutató, ezért szépen magyarul ki tudjuk fejezni, ha mégis szóba kerül.