Az örökifjakat – azt gondolom – valamiféle rezervátumban kellene tartanunk, és valós értékük szerint kellene vigyáznunk rájuk. Legyen számára most a szeretet, ami körülveszi, ennek a rezervátumnak a terepe, ez a mai nap pedig egy olyan pillanat, amire tíz-húsz év múlva is épp hogy csak emlékezünk, egy-egy újabb kerek évfordulót ünnepelve.
Örökifjúnak csak születni lehet – ezt gondolom ebben a pillanatban, amikor rendhagyó módon köszöntőt írok egy örökifjúnak. Sokan hagytak itt bennünket az elmúlt években, akik a 70. évük felé haladtak – és e veszteségek között épp Szilágyi Enikő volt az egyik, akinek örökös derűje, optimizmusa, a világ jobbá tételéért lázadó attitűdje erőt adott és hitet a hiány elviseléséhez, az értelmes jövőbe való bizalomhoz. Az örökifjakat – azt gondolom – valamiféle rezervátumban kellene tartanunk, és valós értékük szerint kellene vigyáznunk rájuk. Legyen számára most a szeretet, ami körülveszi, ennek a rezervátumnak a terepe, ez a mai nap pedig egy olyan pillanat, amire tíz-húsz év múlva is épp hogy csak emlékezünk, egy-egy újabb kerek évfordulót ünnepelve.
Amit elmond róla az internet és a többi ismert biográfiai tény, igazából csak abban erősít meg, hogy íme, még egy a nagyok közül, akiknek több tisztelet és megbecsülés járna. Franciaországnak belefért, Romániának is belefért, hogy rangos díjakkal jutalmazzák többévtizedes munkásságát, ugyan a francia lovagrend mellé Magyarországtól a Jászai Mari-díjat sem kapta még meg – szégyen.
Akik szeretjük, most mindannyian tiszta szívből azt mondjuk, hogy Isten éltesse sokáig Szilágyi Enikőt, egészségben, derűs alkotókedvben!
Szilágyi Enikő
A Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1978-ban.1978-tól Marosvásárhelyen, 1988-től a Kolozsvári Állami Magyar Színház meghívott vendége. 1989-ben férjével együtt elhagyta Romániát. Először Hollandiába mentek, majd Belgiumba. Fél évet élt Hollandiában, majd Belgiumban öt évet, ahol tökéletesítette francia tudását és megtanult hollandul. 1993-ban Lengyel György szerződtette Debrecenbe, a Csokonai Színházhoz. Francia sanzonokat tanult. Jacques Brel, Georges Brassens, Léo Ferré dalai mellett megzenésítette Pablo Neruda, Federico García Lorca, Charles Baudelaire, Paul Verlaine, Arthur Rimbaud verseit. 1995-től a Kecskeméti Katona József Színház, majd 1997-től újra a debreceni Csokonai Színház tagja.
1999-ben a Budapesti Kamaraszínház tagja két évadon át, majd szabadúszó vendégművészként játszik a Merlin Színházban, a Bárka Színházban, a Thália Színházban, a szolnoki Szigligeti Színházban, és a kolozsvári Állami Magyar Színházban 2006-ig. Négyszer kapott alakítási nívódíjat, a szép magyar beszédért Kazinczy-díjat, majd a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
2006 óta Párizsban élt, majd visszatért Budapestre.
New Yorkban, Brüsszelben, Londonban, Berlinben, Párizsban és Budapesten játszik és koncertezik.
A francia sanzon, Barbara, Jacques Brel, Piaf, Georges Brassens, Léo Ferré, Kurt Weill dalai mellett, Pablo Neruda, García Lorca, Charles Baudelaire, Paul Verlaine, Arthur Rimbaud megzenésített verseinek előadásaival aratott nagy sikereket. 2017-ben A Francia Köztársaság kulturális minisztériuma a Művészet és Irodalom Lovag díjjal jutalmazta kiváló minőségi munkáját.
Rendszeresen lép fel Magyarországon és Erdélyben, a magyar irodalom kiváló költőinek, íróinak műveivel ajándékozza meg közönségét.
2021-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára.
(Wikipédia)