Reám viharfelhők gyűlnek,
néked ágyat vetnek fűben.
Engem bábaasszony hozott világra,
téged fehér szüzek vártak.
Értem kígyók verekednek,
Téged angyalok szeretnek.
Velem disznók kúsznak sárban,
Érted ugranak az árba.
Reám viharfelhők gyűlnek,
néked ágyat vetnek fűben.
Engem bábaasszony hozott világra,
téged fehér szüzek vártak.
Nekem minden csókom méreg,
a tied csodás szemérem.
Kitagadtam a világot,
volt szeretőm – tizenhárom,
volt aranyam,
volt erényem,
volt reggelim,
volt ebédem…
Hitem is volt – megtagadtam,
hazám nem volt – mégis kaptam…
A tavasztól szűkre tágul világom,
benne szemeidet látom.
Megmásznám az Ararátot,
hagynék életet-barátot,
egy korty bortól berúgnék – ha látod.
– Na látod!!
Értem kígyók verekednek,
Téged teremtettek értem…
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)