A tudósok úgy tartják, a halál folyékony.
Belépünk a vizek világába, miután elenged-
jük az irányítást, ami nem is volt a mienk.
Ismét a halál
(Death Again)
Ne váljunk érzelgőssé vagy komorrá, ha a halálról van szó.
Igazából ez a legegyedibb cselekedetünk a születéssel együtt.
Gondoljunk rá úgy, mintha reggelit készítenénk, hisz
pont annyira hétköznapi. Beletörsz két tojást egy edénybe,
vagy egy edényt két tojásba. Belecsusszansz a koporsóba,
amikor a nedveket már lecsapolták, vagy még jobb,
a tűzbe csusszansz. Persze egy picit nehéz elfogadni
az utolsó csókod, utolsó italod, az utolsó étkezésed,
amit a halálraítéltek egészen pontosan meg szoktak
határozni, mit kérnek, mintha mondjuk, Istentől
kapnák azt a sajtburgert. Pár szerelmünk talán
elsuhan lelki szemeik előtt, de valójában az egész
egy békésen szunnyadó tó a hajnal küszöbén,
miközben köd száll fel, és egy magányos őrült szólongat,
és mozdulatlanul bámulod az áttetsző vizet.
Ismét csak annyit fogunk tudni, mint gyerekként,
amennyit tudnunk hivatott, hogy a víz hideg
és mély, és hogy a nap csak a felszínt melegíti.
Élet
(Life)
Már nem vagyok szakavatottja az életnek.
Néha mikor felébredek, rá sem ismerek.
A házak, autók, a bútorok, a könyvek mind csak
derengenek, míg a fák, a madarak és a lovak
tisztán kivehetők. Ugyanakkor értem a régi
idők különféle zenéjét – a 19. század előttieket.
Vajon hol voltam mindez idő alatt?
A vonat ablakából számolom a virágokat
Sevilla és Granada között, meg a bikákat és az olajfákat.
Nem tudtam Lorca szobájában aludni, mert kísértetjárta.
Még az üveg bor is lidércessé vált, amit vittem.
Spanyolország nem heverte ki meggyilkolását.
Éjszakái tele vannak a halál vörös fogával.
Sokan voltak, aki követték. Nem tudsz számolni
fent is, lent is, egyszerre madarakat és virágokat.
Larsonék holstein bikája
(Larson’s Holstein Bull)
A halál bennünk várakozik, hogy egy ajtó kinyíljon.
Türelmes, mint egy döglött macska.
A halál egy húsvér ajtókilincs.
A halál az az angyali tanyai lány,
akit felöklelt a bika iskolából
hazafelé jövet, amikor rövidítésképpen
átvágott a legelőn. Hetedik osztályba járt,
de se írni, se olvasni nem tudott. Nem volt már szűz.
„Gyengeelméjű”, mind így beszéltünk róla.
Májusban történt, amikor nyílik az orgona,
és hullanak a csillagok.
Hatvan éve itt lakik az emlékezetemben.
A halál mindent elrabol, kivéve a történeteinket.
Költözés
(Moving)
Nem azok, akik itt éltek és elmentek,
hanem amit hátrahagytak: egy megtépázott seprű,
üres vállfák, egy játékbaba lábai,
a birtoklási vágyunk tévedései,
hogy emlékeztessenek önmagunkra;
ha nincs alkohol vagy hit,
az unalom omlasztja a falakat,
de bármilyen új mámor megerősítheti azokat,
egy kéjsóhaj, kis cirógatás,
párnába fojtott kacarászás;
ajándékként hagyjuk magunk mögött
a hétszobányi levegőjét az egykor
katedrálisnak hitt háznak,
képzelt fenevadakkal ablakai előtt,
és egy nő keserű bánatát, alálógatva a mennyezetből,
mint valami látványosságot.
Végül mégis itt vagyok, egyre többször találom
magam megüresedett sivárságban,
a sötétben állok, háttal egy ablaknak,
és a ház hajóként siklik velem a múltba,
vissza, egyre mélyebbre, annak az esztendőnek a
sötétjébe, amikor mindez megtörtént.
Húsvét 2008
(Easter 2008)
A tudósok úgy tartják, a halál folyékony.
Belépünk a vizek világába, miután elenged-
jük az irányítást, ami nem is volt a mienk.
Zene szól majd, mint mikor távoli motor-
csónak hangját halljuk a víz alól, úszás
közben. Az erre vonatkozó megállapítások
zavarba ejtők, de a víz egyszerűen csak
önmagává mossa a zenét. Mivel nem lesz
fülünk és szájunk, megkönnyebbülés lesz
feladni a nyelvet, érezni a fölöttünk szálló
madarat anélkül, hogy mondanánk, madár,
és hallanánk fáradhatatlan vérünket fel és
alá pumpálni. Nincs szükségünk fülekre
észlelni az átsuhanó bolygókat, vagy a hol-
takat, akik már rég eldöntötték, hogy sem-
mi mást nem érdemes mondani, csak di-
csőség, azért, hogy részesei lehetnek annak
a világnak, melyet szolgájaként otthonnak
nevezünk. Amikor Krisztus kiemelkedett a
vízből, csak csodálkozott az isteneken, aki-
ket rég maga mögött hagyott, amikor visz -
szatért negyven nap után a pusztából.
Dimény H. Árpád fordításai
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)