Megkötötték a kezeim,
s a lábam satuba fogták,
bármit is jelentsen mindez.
A bocsánat itt nem kifejezés,
hanem maga a megváltás.
Vetkőzés
Először a kabáttal kezdődött
levették és eltették
majd a nadrág
a póló
a szemüveg
A mássalhangzó
a szó
a nyelvek
a nyelvem
a kenyerem
Azóta tátogok
azóta tátogunk
és minden szó
erőtlen mert
nem szól
Néma fogcsikorgatás
minden mondat
de legalább
a fog csikorog
ha más nem
Bízni kell
mert nem tart
örökké semmi
amit az Ember
alkot vagy
alkotni mer
Osztályrészem
Félvállról vett gondolatokat
hímeztem a koszorúra,
amit nagyanyám sírjára tettünk.
Az volt a baj, hogy éppen akkor, éppen ott
nem tudtam lehozni a csillagokat az égről,
mert nem voltak az égen a csillagok,
és nem is lesznek többé.
Se felhő, se madár, se semmi,
mert a felhőt elfújtuk, a csillagokból amennyit tudtunk eltüzeltünk,
a madarakat pedig begyömöszöltük a présbe.
És látod, vége lett a mindenségnek, pedig mi azt hittük
hogy mindennek ellenére te legalább itt maradsz.
Furcsa megváltás
Megkötötték a kezeim,
s a lábam satuba fogták,
bármit is jelentsen mindez.
A bocsánat itt nem kifejezés,
hanem maga a megváltás.
Majd egy nap jön, addig pedig
kénytelenek vagyunk várni.
Viszont mikor rám nézel, valahogy
minden más.
Addigra eltűnik a kényszerzubbony,
addigra elmúlik a satu, a zubbony elkezd veszni a ködben,
még a hang is csöndben vár.
Csak te meg én, és az élet vagyunk hárman.
Hova soroljalak?
A beton olyan forró volt aznap este
hogy mikor mentem haza tőled
folyton azon járt a fejem hogy hogyan
lehet ilyen forró és miért fáj
és miért rögös és miért kemény és
miért kevert és miért egyenes
miért omladozik és miért jönnek
felém egyre gyorsabban
egyre erősebben
én pedig egyre gyengébben
egyre fájóbban
félve állok de te
váratlanul
átölelsz
és onnantól nem érdekel
sem halál,
sem élet.