A címadó vers előadásával vette kezdetét a Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából összeállított Költő lenni vagy nem lenni című kiállítás megnyitója, majd Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntő beszédében a reformkor évtizedeinek történetét tekintette át. Madách Imre szintén 200 évvel ezelőtt született, de arra is emlékezünk, hogy ekkortájt, 1823. január 22-én Kölcsey éppen a Himnusz kéziratát tisztázta le.
A címadó vers előadásával vette kezdetét a Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából összeállított Költő lenni vagy nem lenni című kiállítás megnyitója, majd Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója köszöntő beszédében a reformkor évtizedeinek történetét tekintette át. Madách Imre szintén 200 évvel ezelőtt született, de arra is emlékezünk, hogy ekkortájt, 1823. január 22-én Kölcsey éppen a Himnusz kéziratát tisztázta le. Mindez már önmagában is elegendő ok volna arra, hogy tisztelettel fejet hajtsunk a korszak nagyjai és nagy cselekedetei előtt, azonban a történet itt még korántsem ér véget. A Petőfi születésétől számított röpke két évtizedben ugyanis olyan sorsdöntő események zajlottak, melyek jelentősége aligha kifejezhető pár mondatban: 1831-ben kitört Magyarországon az első kolerajárvány, Kölcsey Ferencet 1832-ben országgyűlési képviselővé választják, ugyanebben az évben Széchenyi István megalapítja a Hídegyletet, melynek célja, hogy Buda és Pest között híd épülhessen, de ekkoriban születik meg Vörösmarty Szózat című alkotása is. A történet kiapadhatatlan, viszont a felsoroltak is tökéletesen bemutatják, hogy „valami elképesztő vitalitás és tetterő jellemzi azt az emberöltőnyi időt, ami Petőfi Sándornak adatott.”
„A teremtő magyar erő titka elméletileg nem túl bonyolult, ennek a vitalitásnak két kulcsfogalmát kötjük a magyar zsenikhez: a szabadság-szerelem Petőfi-mátrixról beszélek” – emelte ki Demeter Szilárd. Az említett kulcsfogalmak mellett azonban a magyarság, „magyarnak lenni”-tudat szintén központi gondolat Petőfi életében. A magyarság azonban, mint ahogyan az anyanyelvi kultúra, illetve a nemzeti önazonosság egyáltalán nem természetes, nem magától értetődő adottságok, bármikor veszélybe kerülhetnek, és akár el is veszíthetjük őket. Éppen ezért fontos szem előtt tartanunk, hogy a modern magyar nemzeti identitást költők vajúdták és nevelgették, így nem elég csupán magyarnak születni, magyarnak lenni napi feladattá kell hogy váljon. A beszéd végéhez közeledve a PIM főigazgatója a világ rohamos változására is felhívta a figyelmet: „Petőfit valószínűleg megköveznék a Twitteren, ha közzé tenné a Ha férfi vagy, légy férfi című költeményét, mint ahogyan Jókai is kapott nemrég a nőalakjaiért.” Mindemellett azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az országnak egy világjárvánnyal kellett megküzdenie, jelenleg is háború zajlik a szomszédban, de a Petőfi Irodalmi Múzeum – biztatta a közönséget a főigazgató – még így is nagyon szerencsés, hiszen a felújítás – és még sok egyéb – mellett egy állandó Petőfi-kiállítással büszkélkedhet immár. „A mi politikai krédónk ennyiből áll: Petőfi örökösének lenni, vagy nem lenni.” – zárult a történet, mely egyben valami egészen újnak a kezdetét is jelölheti.
„Micsoda évünk van!”, Micsoda géniuszok!” – kezdte köszöntő beszédét Csák János, a kultúráért és innovációért felelős miniszter, aki a múltról szólva Petőfi és Madách életművét is méltatta. „Mi az, ami állandó, ebben a rengeteg változásban?” – kérdezte a miniszter, és a 20. századi géniusz, Babits Mihály gondolataival kiegészítve válaszolt is a kérdésre: „ami állandó, amitől mi magyarok vagyunk, magyarnak lenni elemi jelenség, lelki örökség, ez az, amit nekünk hordoznunk kell”. Ezzel tartozunk a múltnak és a jövőnek. Csák János szerint ugyanis, „ha mi nem vagyunk képesek a magyar szellemi jelenséget és lelki örökséget tovább adni, akkor sehonnai bitang emberek vagyunk.” Kiemelte továbbá az Isten, a család, és a haza erejét, mely napjainkban és a reformkorban is ugyanannyira fontos szerepet töltött be a magyarság életében.
„Valóban sok minden változik a világban, és nekünk időszerűnek kell maradnunk.” – hangzott el a miniszter köszöntőbeszédének zárlatában.
Nemcsak a sokat emlegetett Költő lenni vagy nem lenni című kiállítás sikerült különlegesre és rendhagyóra, hanem maga a kiállítás megnyitója is, hiszen az est szervezői meglepetésvendégekkel is készültek az ünneplők számára. Ugyan virtuálisan, de ellátogathattunk Petőfi Sándor szülőfalujába, Kiskőrösre, és betekinthettünk egykori szülőházába, ahol – a technikának köszönhetően – élő közvetítés révén vezetett körbe és mutatta be a Petőfi Emlékház legfontosabb helyszíneit Dr. Filus Erika.
A Pestre való „visszatérés” hangulatát A boldog pestiek című Petőfi-vers alapozta meg.
Dr. Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményi főigazgató-helyettese, és egyben a Petőfi kiállítás vezető kurátora részletesen ismertette a kiállítás létrejöttét megelőző, az első ötletbörzétől a végrehajtás utolsó lépcsőfokáig át tartó munkafolyamatot. Több szempontból is fontos állomás a Petőfi-kiállítás nyitónapja, hiszen ez a felújított Petőfi Irodalmi Múzeum újranyitásának pillanata is.
„Ebben az előttünk álló korszakban a korábbinál jóval magasabb technikai, műszaki színvonalon és hatalmas, tágas kiállítóterekben bontakozhat ki az a kiállítás-rendezési tapasztalat és az az egyedi, csak az intézményre jellemző, mégis minden tárlatnak más és más arculatok mutató képes rend, ami a múzeum életét a 2010-es években meghatározta”. – emelte ki beszédében a főkurátor, akinek továbbra is az elsődleges céljai között szerepel az intézmény folyamatos kulturális fejlesztése, ezáltal pedig azon generációk és társadalmi közösségek megszólítása is, akik eddig nem feltétlenül tartoztak a múzeumjárók csoportjához.
A Költő lenni vagy nem lenni címet viselő állandó kiállítás nem igyekszik megfelelni azoknak a hagyományoknak, mely a sokak által ismert kultikus Petőfi életrajzra épít – ennek köszönhetően pedig olyan motívumok színesítik a tárlat tartalmát, amelyek kitüntetett helyet kapnak Petőfi életművében, verseiben, prózáiban. A kiállítás tervezői többek között arra is keresték a választ, hogy indokolják-e a szövegek Petőfinek azt az üstökös-szerű irodalmi pályáját, amit négy év alatt bejárt 1844 és 1847 között? Egyáltalán, mitől is robban be az irodalmi életbe? Miért várnak rá a szerkesztők és az olvasók? A kérdések sorozata talán soha nem is ér véget, de az biztosan kiderül: a reformkor Petőfije kivételes életre vágyik, míg a kiállítás Petőfije sokkal inkább egy normális életet szeretne élni, melynek legfontosabb szegmensei között megtalálható az otthonteremtés, a megérdemelt siker, az alkotói kreativitás és a folyamatos megújulás öröme is.
A kiállítás megnyitó beszédét Zalán Tibor tartotta, aki úgy döntött, a sok szép és kellemes történet után azokat a pillanatokat is felidézi, melyek a rombolást, az intézmény felújításának és a kiállítás végleges előtti állapotát tükrözik. „Hihetetlen élmény volt, láttam a teljes felfordulást, azt, hogy még semmi sem volt ott, ahol lehetett volna, semmi sem volt a helyén, hogy minden nap csak a „lesz” és a „majd” közti állapotban ingadozott.” Ez a munkafázis viszont, ahogyan azt a költő is megemlíti, sosem kerül a nézők elé, csakis azt a képet láthatja a múzeumlátógató, amit a tárlat tervezői elgondoltak. Dr. Kalla Zsuzsa szavaihoz csatlakozva Zalán Tibor is hangsúlyozza Petőfi megismerésének helytelen útját: „nem attól lesz korszakalkotó költő, mert hősi halált halt, hanem attól, hogy a neki kijáró rövid élete alatt verseket, drámákat, elbeszélő költeményeket és regényeket írt, korának és korunknak legmagasabb szintjén.” A Költő lenni vagy nem lenni kiállítás pedig esélyt ad arra, hogy közelebb kerülhessünk ehhez a Petőfihez, az ember-Petőfihez.
A programsorozat következő pontjaként lehetőség nyílt betekinteni a tervezők és kurátorok által megálmodott és megvalósított kiállítás tereibe, majd a Loyal Apples’ Club koncertje következett a Szabadság idővándorai címmel.