Simon Adri | Mackógatya, apaseb

Simon Adri 2023. január 15., 09:38

Anya ki akart venni a suliból nyolcadik előtt,
mikor a pattanásos sráccal smároltunk az előszobában,
és ránk kapcsolta a villanyt.

Todor Tamás: Hangulat és önarckép (70×50 cm, olaj, vászon, 2021)

Anya ki akart venni a suliból nyolcadik előtt,
mikor a pattanásos sráccal smároltunk az előszobában,
és ránk kapcsolta a villanyt.
A paradicsomos káposzta kihűlt a tűzhelyen,
amíg egy folyós tollal izgattam magam,
mintha bepisiltem volna kékkel a piros mackógatyába.

Anya bejött éjjel és felpofozott,
mert technokolgőz terjengett a szobában.
Gondoltam, kipróbálom zacskóból, még a fejemre is húztam,
mert nem igazán akart megjönni a flash.
Anyának már nem kellett volna akkor bejönnie,
de egyszer csak megjelent, és szerintem rosszul kezelte a helyzetet.
Nem beszéltük meg soha. Szédültem a pofonoktól,
szörnyen büdös volt a technokoltól a kisszobában.

Kilencre haza kellett érni, tizenöt perc késésért is balhé volt.
Modern Talkingra léggitároztam a szőnyegen,
vagyis volt egy szekrénykarnis vagy ilyesmi fából,
anya és a szakállas fiúja volt az érdektelen közönség,
aztán a férfi felszívódott, de nem hiszem, hogy a léggitár miatt.

Egy másik pasast úgy tudtam meg,
hogy a felesége beállított a lányukkal este.
Egyedül voltam otthon, éppen megjött,
pont öltöztem, mikor csöngettek,
és kiszaladtam bugyiban, mert azt hittem, hogy anya jött,
olyan vastag, kilátszódós betét volt a bugyimban,
amilyenek a nyolcvanas években mentek,
tél volt, fáztam, álltam az ajtóban, és hallgattam egy történetet arról,
hogy anya hogy foszt meg egy családot a családfenntartótól,
aki amúgy a legrendesebb apa és férj a világon,
de az anyukám most beleköp a levesükbe.
Végül elmentek, és fel tudtam öltözni végre.
Anyának nem mondtam el a látogatókat.

***

A liftházat a tetőről lehetett megközelíteni.
Csavarozott rács volt az ablakon egy külső csapóablak mögött,
a négy rögzítőcsavarból az egyik kiesett.
Lefeszegettük a többi csavart is,
Rita bátor volt, Gabi félt kicsit,
én figyeltem, nehogy valaki jöjjön közben.
A liftház ijesztő volt és hallatlanul izgi,
gombok, fogantyúk és rengeteg kapcsoló,
és egy nagy és egy kisebb fogaskerék,
zúgott és csattogott a gépház,
mikor két emelet közt ment a lift, majd megállt.
Volt egy poroltókészülék, ki kellett húzni a biztosítószöget,
durván sistergett és fröcskölt szét a por, mikor Rita rámfújt,
az új fehér blúzom tiszta kosz lett.
Egy fogantyú volt a főkapcsoló,
ha elfordítottunk, megállt a lift két emelet közt.
Hallani lehetett a beragadt embereket az aknából,
ahogy kiabálnak és döngetik a falat.
Aztán amikor megsajnáltuk őket,
visszakapcsoltuk a fogantyúval a liftet.
Még azon a nyáron párszor visszamentünk poroltózni és lefőkapcsolni,
de egyszer elromlott a lift, és valaki hosszabb időre beszorult.
Iszkoltunk a tetőről, sokáig nem mentünk oda.
Hetekkel később visszamerészkedtünk,
de addigra a bukórácsot visszacsavarozták,
és örökre bezárt a liftház-játékterem.

***

Tönkretettem anya teflonsütőjét egy késsel,
mikor sütit sütöttem apa csajának a szülinapjára, de leégett.
Anya dühös volt, én nem értettem, mi a baj.
Hosszú hajszálakat talált a lakásban,
mikor a nyaralásból hazaértünk.
Apa Népsportokat talált, mikor az apás nyaralásból megjöttünk,
de ő sosem olvasta a Népsportot, és anya sem.

Anyát egyszer láttam csak részegnek.
A vécébe zárkózott órákra, hányt és döngette a falat.
Egy céges kirándulásról jött, folyton buliztak a vállalatnál,
tesómmal féltünk, hogy mi lesz, nem tudtunk pisilni,
szerencsére akkor épp nem jött meg.

Megjött apa, részeg volt és letapizta a mellem.
Anyának azt mondta, ribanc,
és hogy ő sok nővel lefeküdt, de anyát sosem csalta meg, ezt nem értettem.
Az ágyamra ült, azt mondta, el fognak válni, sírtam.
Megsimogatott, azt mondta, így lesz jobb.

Mikor költözött, a bútorait hordtuk le lifttel.
A szomszéd azt kérdezte, költözünk-e,
mondtam, hogy nem, csak apukám. Zavarba jött, kért, hogy ne haragudjak.
Nem értettem, miért kellene haragudnom, ez csak egy költözés,
csak apa költözik, és az tulajdonképpen jó.

A teljes napfogyatkozáskor már mind máshol laktunk, és a nagyiék laktak ott.
Lelkesen huhogtam, mikor a napkorongot teljesen eltakarta a Hold,
és a júniusi nap közepén hirtelen besötétedett.
Nem volt koromsötét, csak mint alkonyatkor.
Mindenki huhogott az ablakokban,
mégis rám szóltak, hogy túl hangos vagyok.
Úgyhogy onnantól csendben néztem a napfogyatkozást,
ami egy átlagos földi ember életében csak egyszer fordul elő.