nem tetszik a Hold
vagy annak távoli világa,
mégis éjnek évadján neki szól
lelkem imája
egy kis élet
ész csörög,
lélek fájdul,
szív köhög,
személy kábul.
csend zümmög,
csont rándul,
könny csöpög,
harsona lezárul,
ember nyüzsög.
kéz érintése elárul,
s érzelmek jósa kirándul.
üres éjszaka
nem tetszik a Hold
vagy annak távoli világa,
mégis éjnek évadján neki szól
lelkem imája,
miért fohászkodik épp,
ki tudja?
mindent szeret, ami szép,
a szavakat meg nem unja,
szeretem, ha csodálnak,
s ezt ő is tudja.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. januári számában)