Mit használ a szem, amely nem nyílik tágra?
Ha nem érzem az éhség üvöltését a hegyek között,
a levegőben lógó szomorúságot és a láng pírját,
melynek szomjas hamva eltűnik a porban.
Mit használ a szem, amely nem nyílik tágra?
Ha nem érzem az éhség üvöltését a hegyek között,
a levegőben lógó szomorúságot és a láng pírját,
melynek szomjas hamva eltűnik a porban.
A domb lábánál délután van,
még mindig melletted vagyok,
szinte mindig könnyezve,
csak éjfélkor vagyok nyugodtabb,
teázás közben ásítva csillogó fogakkal,
a nagy koszban.
Minden reggel, a párna alatt
egy titkos emlék (nem legeltetni voltam).
Meztelenül a szoba sarkába vetem magam,
állam alatt csak egy sóhaj,
aludjak legalább négy órát.
Beszélj a titkos hideg helyről.
Mondd el magadnak titokban:
szeretlek, soha nem voltam öreg légy,
aki a csorda porában repül.
Mondd magadban: lélegezz újra,
és hagyd megnyugodni a lelkiismeretet a hegyen.
Amikor megjött a hír,
lehunyt szemhéjam mögé menekültem.
Ez a hír megnyitotta a farkasok útját,
leheletem a természetben száll.
Dörgésben ezernyi mosolygó állattá változik.
Balázs F. Attila fordítása
Atefeh Chaharmahalian iráni kurd költő 1981-ben született Khuzestanban. A Teheráni Egyetemen végzett. A hidzsáb nem megfelelő viselése miatt Mahsza Aminit a vallásrendőrség halálra kínozta a börtönben. Azóta több kormányellenes tüntetés is volt. Kritikus fellépése miatt Atefeh Chaharmahaliant letartóztatták és Evin börtönében tartják fogva. Ezzel a versével a költővel és a kurdokkal való szolidaritásunkat fejezzük ki.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. januári számában)