Bandiera rossa
Forradalmárok voltunk. Igaz, már csak az ágyban.
Számomra minden ideológia elbukott. De hittem,
ha a széles delta mögé bújok, felszabadít majd az
a négyezer rándulás. Ezt ígérte, hogy visszahúz, és
nem körözünk többé. Előre! Meghajlott a dereka,
akár a sarló, a kalászaim csak úgy hullanak. A mag,
ami belőle tör fel, nem sarjad ki, glória helyett a feje
fölött vörös csillag, ami leáldozik, de csak hallgatom.
Mi lesz velem vasárnap délelőtt, ha elveszi a bibliám?
Nem lesz többé Jézus Krisztus, csak Marx szakállát
fésülgetem gondolatban, visszaemlékezek, hogy milyen
jó volt bízni valamiben, ami megfoghatatlan. Azt mondja,
nincs fölötte senki, nem létezik az Úr, és haldoklik a
mester. Simogatom a téveszméit, összeszorít az a két
lapocka, az aranyszínű rácsok közül bújtatom ki a kezem.
Szorosan összekulcsolva tartom, amíg egyesülünk. Mert a
test közös, de minden mást összehajtogattam, a zsebemben
dohos imakönyv. A kiáltvány kiesett belőle. Nem találom.
Homokszatén
Selyem párnákról, kék füstfelhőkről, izzadt nyárvégről
beszél, szaténfüggönyön keresztül törnek át a szavak,
a pávatollas hajkoronát megkerülik.
A cigányasszony vörös szoknyáján repülünk, egyszer,
ha majd körbeér, homokot nyelünk, mert minden oázis forrása
kiapadt. Marad a tudásszomj és a ki nem köpött mondatok,
melyek, mint tüske a bőrben, együtt lélegeznek.
Így nőttünk mi is, együtt velük a gyulladt mindenségbe,
melynek közepe sárga, akár a napkorong, és kitörni készül.
A repedt burok körül elszürkülünk, maradnak a képlékeny nappalok
egy távol-keleti bordély ágyán.
Lehengeredik rólad a teremtő, a bőrredőin megcsillan a halandóság.
Elreped a porcelánkancsó, akár a tojáshéj, hámozod magadról, de
csak a színtelenség marad.
Kispolgári rend
Hőn szeretett bálványom
te vagy aki táplálsz
reggel a nyelvemen
A boldogságdrazsé tömény
szerotonin száguld
mellette 6 mg édes nyugalom
Ilyenkor engedelmes leszek
fekszem alattad (beteg pszichével)
szárazon nedves szemmel
Kikeményített lepedőnkön
patakzik a mocsok
Seprűnyél bennem
Feléd száll a törött pohár
ilyen békében élni
boldog(talan)ságban
Mindent elsöprő
kitalált (szer)elem.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. áprilisi számában)