Nem tudok semmit se rólad,
csak azt, hogy már harminckét éve
nézzük egymást szótlanul
e két szolid, vetetlen ágyon,
s kint a fűzfa holdezüstben ég.
Türelmetlen
Nem tudok semmit se rólad,
csak azt, hogy már harminckét éve
nézzük egymást szótlanul
e két szolid, vetetlen ágyon,
s kint a fűzfa holdezüstben ég.
Napok-éjek nyelik egymást,
évszakoknak tüze gyengül,
mindennek megromlik gyümölcse,
mindhiába, mindhiába,
csak nem juthatunk közelebb,
én is árva, te is árva,
csukott szemmel zuhanunk a másvilágra.
nincs újabb találat
hogy a kereső által felkínált életek közül
pont erre kattintottál
ne bánd barátom a szerencse vezette
az egeredet (tévútra)
a szíveken régebben nem ez a párnahuzat
volt valaki kicserélte őket amíg aludtál
és most már tudod ha éppen nincs villany
mennyire kormoznak a gyertyák
csonkaország csonkaország
hiányzik keze lába az iskolába menet
fel sem tűnt hogy az aszfaltra krétával
rajzolt ugróiskola kereszt alakú
görgess görgess egyre lefelé már
szalad magától s a képernyő egy merő
vonalkód van valahol egy ország
de oda nem mehetsz így papucsban
a történelem már ötezer éve nem
mosakodott a szaga kibírhatatlan
nyújtja kalapját dobjál még bele
légy szíves egy ezüst hatost
jobb oldaladra fekszel összekuporodsz
öleled a takarót kezed a párna alatt
nem szégyen hogy most belehalsz
magadba valahova nagyon mélyre
ahová az isten sem lát el szemüveg nélkül
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. februári számában)