Süket kutyám az utolsó tavasz
szavára hegyezi a fülét;
hallja, hogy a hallóknak
a sötét zajból
arcába röhög a nemlét.
Ki gondolta, az utolsó év,
ezerkilencszázkilencvenkilenc van,
mégis itt a kikelet,
trillázó madarak szállnak
és repülők ugatnak a fejünk felett.
Süket kutyám az utolsó tavasz
szavára hegyezi a fülét;
hallja, hogy a hallóknak
a sötét zajból
arcába röhög a nemlét.
Lesz itt még tél,
csend és hó és halál,
mihelyt a békesség rád talál;
mihelyt úgy tudsz nevetni gondtalan,
ahogy a végen nevet a földön hontalan.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. februári számában)