Megjelent egy óriási munka, Galgamácsai népmesék és mondák, négy kötetben csaknem 3500 oldalon. Egyetlen néprajzkutató egész életre szóló lenyűgöző teljesítménye. Ráadásul a szerzőnek van még egy kötetnyi anyaga… A közel négy évtizedes kutatómunka mindvégig támogatás nélkül folyt. A kötetek megjelentetésére az Agrárminisztérium két sikeres Hungarikum-pályázata adott lehetőséget.
Nyelvi barangolások (95.)
Megjelent egy óriási munka, Galgamácsai népmesék és mondák, négy kötetben csaknem 3500 oldalon. Egyetlen néprajzkutató egész életre szóló lenyűgöző teljesítménye. Ráadásul a szerzőnek van még egy kötetnyi anyaga… A közel négy évtizedes kutatómunka mindvégig támogatás nélkül folyt. A kötetek megjelentetésére az Agrárminisztérium két sikeres Hungarikum-pályázata adott lehetőséget.
Nagy lelkesedésemben, ha nem is sorról sorra, de alaposan átnéztem a kötetet, bele-belefeledkeztem, élveztem a régmúltból és közelmúltból a mába nyúló állatmeséket, tündérmeséket, legendameséket, különösen a mai korhoz még jobban illeszkedő novellameséket, tréfás és hazugságmeséket, falucsúfolókat (és faludicsérőket). Izgalmasak a történeti és hiedelemmondák, a rémtörténetek. A vallásos történetekből akár egy mácsai „parasztbiblia” is összeállítható lenne. Tehát olvastam, olvastam, és írtam róla egy rajongó ismertetést. (Nemsokára megjelenik a Magyar Nyelvőrben.) Mivel a hatalmas anyag egy recenzensnek sem áttekinthető alaposan, ezért elküldtem a szerzőnek, Villányi Péternek, hogy az esetleges tárgyi tévedéseket (kizárólag a tárgyi tévedéseket, mert a vélemény az nyilván az enyém) jelezze. És ő jelzett is egy nagy félreértést. Én ugyanis ezt írtam:
Annyira megtetszett ez a Szilágyon van a világ közepe mondás, hogy rögtön megírtam szilágysági tanítványomnak Sarmaságra, aki nagyon helyeselt, szerinte is így van, bár a mennybéli piros almát nem hallotta még emlegetni. Villányi Péter azonban figyelmeztetett, és megmentett egy nagy felsüléstől. Voltak székelynek mondott szilágysági katonák Galgamácsán, köttettek házasságok is, viszont a galgamácsai, Szilágyra utaló szólások, nem arra a messzi Szilágyra, hanem a nagyon is közeli Püspökszilágy falura vonatkoznak! Püspökszilágy helyett megszokottan csak a Szilágy nevet használják. És merő véletlen, hogy az első világháború után a Szilágyságból kerültek oda katonák. Akiket viszont a mai napig „székely katonák” néven emlegetnek. Idézet a könyvből:
És nem volt elég pontos eredeti szövegemben a „székely” katonák galgamácsai megjelenése sem. Villányi Péter így javasolta pontosítani:
Izgalmas, és kevesek által ismert történelmi esemény. Lám, egy rendkívüli alapos néprajzi gyűjtőmunka, ilyen mikrotörténelmi helyzetek feltárására is alkalmas. És még mennyi további folklór- és nyelvi kincs ebben a monumentális gyűjteményben! Villányi Péter pár további gondolattal is kiegészítette levelét.
A Galgamácsai népmesék és mondák lenyűgöző teljesítménye mögött tehát ott van az egyéni önfeláldozás, a küldetéstudat, a megküzdés, az életprogram teljesítése. Ilyen szempontból is figyelemre méltó és példamutató és ma már nagyon ritka teljesítmény. Kötelességemnek éreztem, hogy elmondjam. (Villányi Péter: Galgamácsai népmesék és mondák 1–4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2022. Új magyar népköltési gyűjtemény XXVII. 3492 lap.)