Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, nem akarja megváltoztatni, de meghallgatja érveit s ő is érvel. Egyszer.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, aki elhívja egy Kordakoncertre, csak annyit kérdez tőle felhúzott szemöldökkel: miii? Ebből a férfi rögtön helyesbít, hogy Cohen, és a nő boldogan rábólint.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, nem akarja megváltoztatni, de meghallgatja érveit s ő is érvel. Egyszer.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, aki elhívja egy Kordakoncertre, csak annyit kérdez tőle felhúzott szemöldökkel: miii? Ebből a férfi rögtön helyesbít, hogy Cohen, és a nő boldogan rábólint.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, kicseréli műszálas zoknijait pamutra, lyukas alsókat nem is talál, hisz a férfi is szereti a nőt, s azokat már rég kidobta, amit a nő egy kicsit sajnál, mert a poros cipők letörlésére ideális lett volna.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, s eszébe jut a múlt, szerencsésnek tartja magát, mert tudja, lehetséges egy életben két igazi...
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, nem erőlteti a drámát filmen, inkább kacsamájat konfitál, felszeli a lányától kapott ropogós héjú, friss kovászos kenyeret, behűti a vörös és fehér bort, s néha hátulról gyengéden átöleli a férfit, amíg az a konyhaablak szúnyoghálóját erősíti, amit a szomszéd macskája ki tud nyitni.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, gondoskodik arról, hogy a vérnyomásmérőben és a mérlegben ne merüljön le az elem.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, örömmel nézi annak vaskos fényképalbumait egy nyári szombaton a kertben. Csak a madarak rezzennek össze a fejük felett a kőrisfán, ahogy visszhangzik gurgulázó nevetésük a fél évszázados képek láttán.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, elviseli, ha az a saját házában a vécén cigizik s az első hajnali kávéját is ott issza. Tudja, ez rutin, ez olyan dolog, hogy ezen fölösleges változtatnia, hiszen egy jó nap a jó kezdettel indul.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, akkor is vesz neki kék, fehér pöttyös hózentrógert, ha az sosem hordott olyasmit – csak mert passzol az ő új kék, fehér pöttyös ruhájához.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, megengedi neki, hogy az teljes lényével birtokolja, darabjaira szedje, hogy megfojtsa a csókjaival, hogy aztán újra felélessze, összerakja őt porcról porcra, idegről idegre, még tökéletesebbre.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, aki horkol, nem húzza elő a palacsintasütőt az ágya alól és nem kongat vele nagyot annak fején, hanem mosolyogva nézi őt, csókot lehel a homlokára, majd fogja a kispárnáját, és az angolok nyugalmával átvonul a nappaliba, s alszik reggelig, amíg a férfi ágyba nem hozza neki a hasas picardie-ben az illatozó, édes tejeskávét. Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, a régi előitéleteit sutba vágja, s gyengéden bújik a nagy, szőrös, 130 kilós grizzlytesthez, amely olyan finom, puha és megnyugtató, amilyet meglepetésére eddig még sosem érzett.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, mosolyogva, nagyot köszönve, ringó csípővel megy el a lócán ülő három, sötét fejkendős öregasszony előtt, mit sem törődve a mögötte gomolygó, önmagát gerjesztő susmussal.
Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, tudja, hogy a férfi is tudja, lemezük B felén a „While I Play” forog. Ha egy ötvenes nő szeret egy férfit, az összes többit, aki közelít, csípőből lelövi.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. februári számában)