Koncsol László József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, kritikus, helytörténész 1936. június 1-jén született a Nagymihályi járás Deregnyő községében, Koncsol János református lelkipásztor és Szeles Jolán gyermekeként. „A deregnyői parókián kapta meg Koncsol László azokat az egész életét szilárdan meghatározó erkölcsi alapokat, amelyek birtokában aztán bátran mondhatta 1990. augusztus 8-án: »Mind gondolkodásom, mind magatartásom változatlan: a világnak kellett idomulnia, nem nekem«” – fogalmazott Kocur László 2018 decemberében, a Pozsonyi Magyar Intézetben a Batyuzgató című kötetének
Koncsol László halálára
Koncsol László József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, kritikus, helytörténész 1936. június 1-jén született a Nagymihályi járás Deregnyő községében, Koncsol János református lelkipásztor és Szeles Jolán gyermekeként. „A deregnyői parókián kapta meg Koncsol László azokat az egész életét szilárdan meghatározó erkölcsi alapokat, amelyek birtokában aztán bátran mondhatta 1990. augusztus 8-án: »Mind gondolkodásom, mind magatartásom változatlan: a világnak kellett idomulnia, nem nekem«” – fogalmazott Kocur László 2018 decemberében, a Pozsonyi Magyar Intézetben a Batyuzgató című kötetének bemutatóján.
Tanulmányait a deregnyői egyházi iskolában kezdte, előbb magyarul, majd szlovákul folytatta. Mert ő maga így akarta. A legfontosabb impulzusok a sárospataki régi protestáns iskolavárosban töltött három éve során érték őt. Dunaszerdahelyen, később Komáromban, az egykori bencés gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1954- től a pozsonyi Comenius Tudományegyetem Bölcsészkarának hallgatója volt, magyar–szlovák szakon. 1963-ban végleg Pozsonyba költözött, ahol szerkesztője lett a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadónak, majd pedig az Irodalmi Szemlének.
„Koncsol László a csehszlovák népi demokrácia utolsó éveiben igen megnyomorított helyzetben élt. Sosem részletezte, hogy miért, s így csak mostanában tudtam meg: az illegális Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának nyújtott szellemi segítsége miatt – amely a titkosszolgálat előtt nem maradt titokban – zárták el előtte otthon a publikálás, azaz (szabadúszó lévén ekkor) a kenyérkereset lehetőségét. A diósförgepatonyi termelőszövetkezet fogadta föl akkor »krónikásának«. Később, a diktatúra bukása után, amikor a község önkormányzata bízta meg ugyanezzel a feladattal, ő ebből is a legjobbat hozta ki: a Csallóközi Kiskönyvtár című sorozat több tucat kötetét, amelyekben a felvidéki magyar helytörténetírás tudományos alapjait is megvetette.” (Országút – Filep Tamás Gusztáv, a TK Kisebbségkutató Intézet munkatársa.)
Tőzsér Árpád, akit hetvenéves barátság kötött össze Koncsol Lászlóval, a temetésen elhangzott búcsúbeszédében kiemeli, hogy „a mintegy fél századot felölelő írói-alkotói pályája során negyedszáz, a magyar irodalom történetét tanulmányozók számára megkerülhetetlen tanulmánykötet, kritikagyűjtemény, verseskönyv és helytörténeti munka jelent meg a tollából, s akkor a szintén jelentős műfordítói tevékenységéről még nem is szóltunk.”
Koncsol László halálával a magyar kultúrát, az egyetemes magyar irodalmat pótolhatatlan veszteség érte, de maradandó és nagyszerű műveiben tovább él a következő generációk számára is. Emlékét tisztelettel megőrizzük!
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. márciusi számában)