Nézted csak az üres turnyikot,
érezted, hogy semmit sem bánok,
a folyosó kopott plitáin
zúgtak gurulós csemodánok.
Milyen volt…
Nyugat + zombik
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
Tartalék vizeink mind oly mérgezők.
Citotoxinokat bocsát ki a gyár,
Kihullt hajcsomóink főzik éhezők.
Milyen volt szeme kékje, nem tudom már,
Pupillája, mint szovjet lágerek.
Vörösre festik a kötőhártyánál
sosem gyógyuló, szétrobbant vérerek.
Milyen volt hangja selyme, sem tudom már,
mert esténként, ha kint reflektor ég,
a többi korcsot hallja a falon át,
és üvölt, morog, rázza ketrecét.
Nagyapa
Nagyapából egy nap az élet kiköltözött.
Testébe sorvasztó enyészet fészkelt.
Beletelt szegénynek hetvenkét évébe,
mire ledolgozta azt a jóvátételt,
amit az Isten szándékában kezdett,
és negyvenhétben Donbászon folytatott.
Fényekbe merült szembogara zárta
a sorsát jelentő összetett mondatot.
Nagyapából egy nap kiköltözött az élet,
és a dédmama szülőhelyét felkereste.
Arra iramlott, ahol jobban várták,
talán New York felett érte el az este.
Csak mert itthon fedezi egy évre
a születéseket egyhavi halál.
Donbászon nincsen semmi jóvá téve.
Az agglomeráció lángokban áll.
Fekete ködöt vont a kis házra
az élet, mikor nagyapából kijött.
Indultában pedig nagymamáéra
félévnyi hosszú, erős zsinórt kötött.
Opsi
Az opsi régi konyhájában
balzsamoztunk hét előtt.
Te beléptél, s a grecskáról
leemelted a fedőt.
Literes bánkában elénk
tetted a szosziszkis podlivát,
kinéztél a roddom felé,
s mondtad, hogy mit látsz odaát,
hogy az úton egy marsutka jön,
a kert fáin érik a hurma.
András felállt, zazsigálkát
kért, és kiment egy perekurra.
Nézted csak az üres turnyikot,
érezted, hogy semmit sem bánok,
a folyosó kopott plitáin
zúgtak gurulós csemodánok.
Sípolt a csájnyik. A spórról
átraktad a tumbocskára,
és elmondtad, mint máskor is,
hogy milyen volt az angol pára.
Fölemeltem a granyonkát.
Tudtam, hogy itt az alkalom:
ezt megiszom, és elmegyek.
Mától kvártélyon lakom.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. július 27-i számában)
{K1}
{K2}