Ímhol az Isten Báránya,
A Fiú, a Bűntelen,
Hiába szólt hát a hozsánna,
Bocsáss meg nekik, Istenem!
Mennyi a kéz,
Mi írta, rajzolta, véste,
Istenség, íme a kereszten.
Csak minket megváltani, mást nem akart.
Mennyi a bűn, a sebhely, a szög,
Júdás sorsa mennyire sorsszerű,
Mert a csók vitte a kereszthalálig,
S a pohárban a keserű nedű.
Ímhol az Isten Báránya,
A Fiú, a Bűntelen,
Hiába szólt hát a hozsánna,
Bocsáss meg nekik, Istenem!
A csontot törvén nem gondoltak arra,
Hogy kétezer év is semmiség.
Írják, rajzolják most, vésik:
Nem örök, nem sötét a vég.