harangszó nehezedik
a fagyott orgonabokorra
metsző hidegben varjak
károgása szakad ki az égből
nagy sötét gödör
harangszó nehezedik
a fagyott orgonabokorra
metsző hidegben varjak
károgása szakad ki az égből
nagy sötét gödör a hétfő
anyámat beletemetik
lapátok jönnek fekete
cipős emberek kezében
akik sárrögökből fullasztó
dallamot komponálnak
mire elfogy ez a barbár dallam
felépül anyukám új otthona
jaj de fázom én ebben a világban
vacogva nézem milyen tájidegen
anyám fejfája a temetőben
arra gondolok mi lenne
ha egyszerűen odamennék
és kitépném a friss hantból ezt
a szörnyű jelet de nem akarom
megbotránkoztatni a gyászoló
tömeget pedig ha nem lenne
jel talán jelölt sem lenne
Istenem nagyon bántja
szépérzékemet hogy anyám
többé nincs az élők között
nőnapi primula
tizenkilenc március nyolcadikán
sárga primulát kaptál egy szép
cserépben s közvetlen utána
a diagnózist kissejtes tüdőrák
egyetlen szót sem szóltál de
olyan alázattal hajtottad le a
fejed mintha meghajoltál volna
a napsárga sziromlevelek
egészsége előtt anyám
néma mozdulatod mint
tüdőben rekedt üvöltés
tudósított arról hogy érzed
kettőtök közül a virág lesz
aki túléli azt az esztendőt