Azt mondják, itt minden tűz hideg.
Árvalányhajra fagy a parázs, úgy
szedik gabonavégekről a zúzmarát,
hogy friss kovászt, kenyeret hintsenek vele.
Minden tűz hideg
Azt mondják, itt minden tűz hideg.
Árvalányhajra fagy a parázs, úgy
szedik gabonavégekről a zúzmarát,
hogy friss kovászt, kenyeret hintsenek vele.
A lámpák fényébe szenet tömnek,
csillagkohók etetik a Napot,
akár tehén borját, és szelet köhögnek
az éjek és a sötét nappalok közé.
Vascsikorgásra nyílnak a szemek,
mint gyümölcs a húsáról, leválik a héj.
Csillognak a kohók, hajak lebbennek.
Azt mondják itt minden tűz hideg,
zúzmara, szél, gabonás szekerek,
és Isten árnyéka a legvilágosabb.
Sárga fények
Mozdulatlan test egy mozdulatlan ágyban.
Alattam autó, a szélvédőn túl villanypózna.
Fehér ruhában, fehér klumpában jön felém.
Végtagjaim, mint kötélen a ruhák, tisztán,
fakón lengenek. Jobb oldalamra áll, elővesz
egy kendőt és lábaim közé teríti.
Hátra húzza a bőrt, a kéziféket.
Elszégyellem magam.
Gézlabdákat hajít az éjjeli aszfaltra,
de a teherautókat nem lehet fertőtleníteni.
Gél csöppen a nyílásra, a tű hegyét
tövig csúsztatja. A szó 12 ml sóoldat, gondos
tartályba, ebbe a magatehetetlen létbe szorítva.
Két ujjával összecsípi a nyílást, megfogja a katétert.
Csapódás előtt üres az elme.
Belém passzírozza, próbál óvatos lenni,
de az Úristen sem tud 20 tonnát tompítani.
Feszít, lidokain, egyenesít.
A vizeletgyűjtő zsák üzemanyagot okád,
sárga fények egy lámpa burájába tapadva.
Kirobban a légzsák, a könnycsatornák
megtelnek. Rám néz, majd visszatolja a bőrt.