,,Koncert, amely lélektől lélekig szól, amely életünk legfontosabb témáit tárja elénk, válaszra várva és megoldásra. Szerelem, szeretet, hűség, barátság, hit, küzdelem, csalódás… öröm és bánat… és még sorolhatnám, de éljük meg együtt, nyitottan, befogadóan és intenzíven” – ilyen és ehhez hasonló kedvcsináló gondolatok csalogatták a kedves zenekedvelő közönséget a pénteken megtartott sanzonest ajánlószövegében.
,,Koncert, amely lélektől lélekig szól, amely életünk legfontosabb témáit tárja elénk, válaszra várva és megoldásra. Szerelem, szeretet, hűség, barátság, hit, küzdelem, csalódás… öröm és bánat… és még sorolhatnám, de éljük meg együtt, nyitottan, befogadóan és intenzíven” – ilyen és ehhez hasonló kedvcsináló gondolatok csalogatták a kedves zenekedvelő közönséget a pénteken megtartott sanzonest ajánlószövegében. S valóban, Szilágyi Enikő színész-énekesnő Csillaglegendák. Himnusz a szerelemhez című kiváló francia sanzonestje egy csaknem másfél óra erejéig olyan új kapukat nyitott meg, és olyan új, addig ismeretlennek vélt világokat tárt elénk ebben a háborúktól zajos, egyre gyorsabban elmúló, sietős hétköznapjainkban, amelynek fókusza az időre és az időtlenségre koncentrált – s minél több dal hangzott el, annál biztosabbak lehettünk abban, hogy egy kicsit most mind jók vagyunk, kicsit mind szépek, fiatalok, bolondok, és kicsit mind szerelmesek is vagyunk, lehetünk. Ezt az érzéskavalkádot, ezt a könnyed, lírai és olykor humoros hangvételű dallamokkal átszőtt atmoszférát a francia nyelv ismeretének hiánya sem bontotta meg, hiszen minden megrezdülés, minden dallam és elhangzott gondolat érthető, érezhető volt. S talán épp ez a lágy, kifinomult és eleganciát sugárzó francia zene segített – Szilágyi Enikő gyönyörű és színvonalas előadásán keresztül – eltávolítani magunktól azokat az aggályokat és mindennapi gondjainkat, amelyek legtöbbször ránk nehezedve, rétegszerűen borulnak ránk. Az elszívott életenergiánk, mint egy villámcsapás, úgy találtak vissza hozzánk a francia történeteken keresztül, s a lelassított – francia kultúrába csomagolt – valóság új dimenzióban kapott teret; Tassonyi Zsolt zongorakíséretének és a francia dalszövegeknek a magyar költők verseivel való keveredése kétségkívül bizonyította: a költészet és a zene mentsvárat biztosít a nehéz időkben. Ezek után pedig bátran kijelenthetjük, hogy a színművésznő, aki dalestjeivel a francia színpadokat is meghódította, méltán érdemelte ki az idén neki ítélt Jászai Mari-díjat.
Az egész világ egy gyönyörűség – érezhettük, hiszen az elhangzó passzusoknak, francia klasszikusoknak és kedvenceknek és a hangulathoz jól kapcsolódó, azt kiegészítő magyar költőink, Ady, Radnóti és József Attila líráinak kettősségére felépített sanzonest nemcsak megidézte Párizs hangulatát, a közönség soraiban ülők közül azok is a francia fővárosban érezhették magukat, akik eddig még soha nem jártak ott.
Ahogy azt Szilágyi Enikő ígérte, szerelem, hűség, küzdelem, öröm és bánat, avagy lélektől lélekig szóló dalok, dallamok – valóban ez a kulcsa ennek az érzés- és gondolatvilágnak, amelyet a sanzonok hordoznak, és amellyel egyre ritkábban találkozunk a mai színpadokon.