A kapcsolón maradt
lenyomatokból tudom,
merre jártál.
Túl sok közöd van a semmihez.
Megtanultam kevesebbet beszélni,
eldöntendőket kérdezni.
1.
A mozdulatok fordított
arányosságban
váltakoznak a széttépett ing felett.
Csak távolság van két dolog közt,
nem különbség.
Nem én kiáltok!
Te jöttél be
kopogtatás nélkül.
2.
A kapcsolón maradt
lenyomatokból tudom,
merre jártál.
Túl sok közöd van a semmihez.
Megtanultam kevesebbet beszélni,
eldöntendőket kérdezni.
Tedd a kezed…
Inkább adj levegőt!
3.
Kora este kezdődött.
Addig az idővel
teáztál a nappaliban.
A mosásról kérdeztél.
Szappanbuborékokat faggatsz
az ellenállásról.
Amit szívedbe rejtesz,
Nem emel föl.
4.
Csomót kötnék
a pillanatra.
Vállgödörben
fel nem tépett
rétegek.
A nyelvünk közé
préselt szövegtöredékek.
Már egy hete csak…
Flóra vagy Judit?
Miért nem anyád?
Tudod, hogy nincs bocsánat!
5.
A vég cél.
A prostinak titulált,
a jéger mester,
a David off ,
a Joseph on.
A panel dzsungel,
a pesti proli,
az író gép,
a költő óriás,
a férfi állat.
A majd nem.
Az utolsó te magad légy.
Kész a leltár.
6.
A de-
presszió
ketté-
szakít,
nem de-
centralizál.
Kései sirató ez
A külvárosi éjben.
7.
Újra
gyermekké
tettél.
Szemeidben
sekély
e kéj.
8.
Szavaidat
csap alatt mosdatod.
Eleinte karóval jöttél,
majd kérted,
lépkedjünk síneken,
ha már rézkagylóként
nem énekelhetünk.
Kering, bizserget
jelenléted.
– Íme, hát megleltem hazámat.
Talán eltűnök hirtelen.
És távolodsz
évmilliók sóhajával
…
Írni kellett volna
rá valamit, nem?
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. áprilisi számában)