szemirámisz harmadik levele
a kertészhez, részlet, téved
a hajnal, kertben a látszat,
szavaink között a fájdalom
szemirámisz első levele
a kertészhez, részlet, amikor
a feltámadt testtel össze-
tévesztettelek, tavasz volt,
az üres sír gyomra vissza-
böfögte a halandók közé
a halhatatlant, növények
árnyékában vedlett kígyóbőr,
szúrja szememet a hajnal,
történtek dolgok vidéken is,
láthatatlan a nem látható,
a forma fegyelme a forma
előtti csöndbe vágyik vissza,
ahol még mosolyog az álom
szemirámisz második levele
a kertészhez, részlet, mindenre
gondoltam, csak a valóságra
nem, a halhatatlanságot
a feltámadással tévesztettem
össze, tavasz van, a sír gyomra
visszaböfögte a halandók közé
a látszatot, tévedéseink
arra vágynak, hogy az idő
elfogadja az elmúlást,
szúrja szememet a hajnal,
történnek dolgok vidéken is,
mozdulatlan madár zuhan,
hazugság volna megszületni
szemirámisz harmadik levele
a kertészhez, részlet, téved
a hajnal, kertben a látszat,
szavaink között a fájdalom,
lényegtelen dolgokról írok,
ám ez csak az egyik változat,
zsálya és citromfű illata
itatja át a kimondhatatlant,
halandók görbe árnyékában
hallgatnak halhatatlanok,
egyenes utcában a szent,
dühéből dagaszt dogmákat,
nem gondol köpenyre, vérre,
tömeg szorozva gyorsulás
szemirámisz negyedik levele
a kertészhez, részlet, nem teszek
úgy, mintha nő lennék, szavaim
koppannak a tükörben, mint
tévedésmorzsák az asztalon,
időnként arra a másik szűzre
gondolok, aki az angyaltól
a kertben gyermeket kapott,
csoda az, ami nem velünk
történik, hiba volna megszülni
a végtelent, beláthatatlan,
zárójelbe teszem az utolsó
mondatot, olvashatatlan minta
a levedlett kígyóbőrön
szemirámisz ötödik levele
a kertészhez, részlet, kertben
az angyal, nincs neki szárnya,
téved a hóhér, ősszel a kert
közepén álló fa levele
bizonytalan, felébred a gyermek,
kígyóval játszik, almát gurít
a legszebbnek, álmot borít
a létezésre, ősz van, majdnem
bizonytalan vagyok, halhatatlan,
elérhetetlen és vágytalan
asszony, velem játszik a csönd,
de nem nekem gurítja az almát
a gyermek, játék az idő
szemirámisz hatodik levele
a kertészhez, részlet, vissza-
vágyunk a vágy előtti csöndbe,
amikor egy fa volt a kert
közepe, kígyódísz kúszik
kedvünkön keresztül, angyal
háta mögött a néma szűz szül,
téved a boldogság, nincs neki
szárnya, játszótéren arany,
tömjén és mirha, maradék
meztelenségem meglesi
a láthatatlan szem és a néhai
örökkévalóság, idővel játszik
a gyermek gyermekkora, vessző