Nem kértem, nem olvastam, nem kedveltem, nem kattintottam, de valahogy rátapadt a közösségi oldalamra egy kamuhíreket tonnaszámra gyártó forrás, és mindennap a közösségi oldal hírfolyamának élére tolakodik. Ez a közösséginek mondott oldal (online-hírforrás) rácáfol mindenre, amit újságírásnak tartunk, ráadásul meglátásom szerint a bűncselekmény kategóriáját súrolja, ha csak már át nem lépte.
Nem kértem, nem olvastam, nem kedveltem, nem kattintottam, de valahogy rátapadt a közösségi oldalamra egy kamuhíreket tonnaszámra gyártó forrás, és mindennap a közösségi oldal hírfolyamának élére tolakodik. Ez a közösséginek mondott oldal (online-hírforrás) rácáfol mindenre, amit újságírásnak tartunk, ráadásul meglátásom szerint a bűncselekmény kategóriáját súrolja, ha csak már át nem lépte.
Az online-hírforrás jellemzője, hogy sokat ígérő, egy- vagy többmondatos címmel és a tárgyra utaló képpel felkelti az érdeklődést. A cím és a kép azonban teljesen félrevezető: a kattintás után megnyíló szövegben nem arról van szó, mint a felvezetőben, sőt sokszor ellentétes információ rejlik benne. Próbaképpen én is készítettem egy ilyen becsapós felvezetést, hogy megmutassam az átverésre szakosodott honlapok módszerét:
A továbbiakban a közösségi médiában futótűzként terjedő, tehát „kattintásvadász” online-hírforrás címadásait elemzem. (A kiemelések és a nyelvi hibák az eredeti szövegből származnak.)
Az álhírírók vagy még inkább hírtorzítók egyik kedvelt témája: a haláleset. A híres ember („magyar legenda”) halála sokakat kíváncsivá tesz. Valamint a hirtelen és váratlan halál is. És ha rákattintanának, hamar kiderülne, hogy nem is híres emberről van szó, illetve a hirtelen halál valószínűleg nem kimutathatóan tömeges haláleset része. A halálos betegség és az öngyilkosság ugyancsak hívószó a hírtorzítóknak. Főleg, ha „híres” emberrel hozzák kapcsolatba:
A hírtorzítók másik eszköze az ismert emberek nevével való visszaélés. Az ilyen hírek az emberek kíváncsiságára alapoznak:
Azzal, hogy itt is leírom ezeket a manipulatív címeket, remélhetőleg senkit nem indítok arra, hogy utánanézzen az interneten; mert ezek is gátlástalanul visszaélve ismert személyiségek nevével egészen biztosan félrevezető információt tartalmaznak. Persze vannak olyan „celebek”, akik önmaguk is mindent elkövetnek, hogy a bulvárhírek közül ki ne kopjanak, ezért kacifántosabbnál kacifántosabb történeteket találnak ki. Ebben az esetben az álhírgyártóknak nincs is nehéz dolguk, csak továbbítani kell a kamuhírt:
A hírtorzítók harmadik eszköze, hogy a hír valójában igaz, de a felvezető címben nem közlik, hogy mikor és hol történt az esemény. Ugyanis bármilyen borzalmas egy esemény, ha az 10-20 éve történt, és mondjuk, Amerikában, akkor az itt és most már nem érdekes.
Az egyik hozzászólásból tudom, hogy az esemény Mexikóban történt. Csakhogy a „Nagybani” piac egyértelműen, és helyesírását tekintve is Budapestre utal. Nyilvánvaló átverés.
Az álhírtematikában a haláleset után élen jár az időjárás. Az idézett címekben hangsúlyozzák, hogy „ez” itt és most érvényes:
Az idézett címekben szereplő, aktualitást közlő „most érkezett”, a közösséget bevonó „tragikus hírre ébredtünk”, „mindenki összeroppant”, „tízezrek döbbentek le” szerkezetek mind az érdeklődés felkeltésének nyelvi eszközei.
A kíváncsiság és érdeklődés felcsigázásán túl a hírtorzítók az emberek félelmeire is alapoznak. Tematikájukban az egészségüggyel és a nyugdíjjal kapcsolatos téves sugalmazások alkalmasak lehetnek széles néptömegekben félelmet kelteni.
Időben szólok: ezek már a rémhír kategóriájába tartoznak, az pedig a pánikkeltés előszobája. A rémhírgerjesztés és -terjesztés könnyen átválthat pánikkeltésbe, ami köznyugalom elleni bűncselekmény. Időben szóltam!