Vajúdik az alkalom. Tolvajt fog szülni újra.
Rossz idők járnak, és a születéshez
méltatlan minden körülmény,
a jó irányba semmi nem mutat.
Vajúdik az alkalom. Tolvajt fog szülni újra.
Rossz idők járnak, és a születéshez
méltatlan minden körülmény,
a jó irányba semmi nem mutat.
Forma se, tartalom se:
ilyen világba sír fel a kisded.
Silány idő. Vacog a korcs,
de kövér a szellemi táptalaj.
Vacog, őrjöng és felnő,
tudja: ő lesz az új hős.
Csodálják, egy világ élteti.
Mielőtt megkapja nevét, már boldog ismerős.
A magzati létből a fényre evickél,
de mi, a gyakorlottak tudjuk:
a gyerekcsínyre bár megbocsátás a válasz,
később mégis mi döglünk bele,
vagy vele együtt pusztulunk.
Éjszaka sötét füvek nőnek az álmokon,
nappal felejthető virágok az öntudatban,
mögöttük ő a kertész.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júliusi számában)