A Bolygó Hollandi különlegessége abban áll, hogy bár mesekönyvbe öntött komoly és összetett filozofikus történet, minden korosztály számára érvényes igazságokat hordoz. A szerelem, a magány, a misztikum, a humor, a tenger varázslatos világa olyan gazdag szimbólumrendszert alkot, amelynek jelentésrétegei mindannyiunk saját kis különmitológiájába belecsörgedeznek.
„Azt mesélik, Hollandiában született, és gyermekkorában egyszer vízbe pottyantották. Na, nem azért, mert el akarták veszejteni, csak úgy véletlenül. Onnantól kezdve csak akkor nem sírt, ha a vízen ringatózott. Amint megtanult járni és beszélni, szülei egy jólelkű hajósra bízták a fiút, aki azóta bolyong a különféle vizeken. Így kapta tengerésznevét az öreg hajóstól: Bolygó Hollandi. Ő lett minden hajós között a leghíresebb” – Tallián Mariann legújabb kötete Richard Wagner 1843-as operája nyomán az elátkozott holland hajós történetét meséli el. A Holnap Kiadó Mesék az Operából című sorozatában megjelent könyv különleges olvasmány gyerekek, fiatalok és felnőttek számára egyaránt.
Bolygó Hollandi évszázadok óta a tenger rabja. Legvakmerőbb hajókalandja során a Patás átkát vonja magára, miszerint csak hétévente egyszer, akkor is csak három napra bukkanhat a felszínre Vörös Gyémánt nevű hajójával. A rémséges körforgás addig ismétlődik, amíg olyan hajadonra nem lel, aki örök hűséget fogad a hajóskapitánynak. Hollandi magánya épp oly elviselhetetlen, mint egy csendes kis norvég faluban a szép Senta szerelemvágya, aki a tengerész portréjához imádkozik egész nap. Zaklatottságát még kérője, a jóravaló vadász sem enyhítheti. Misztikus egymásra találásuk akkor kezd körvonalazódni, amikor a lány apja egy fjordon rátalál a hét év után ismét emberi külsőt öltött kapitányra.
Wagner librettóját az 1873-as magyar bemutatóra ifj. Ábrányi Kornél író, költő, publicista fordította le. Sajnos nem tudjuk, hogy a bolygó kifejezést az eredeti német fliegende, vagyis szálló, repülő melléknévi igenévből ő alkotta-e meg, vagy a 17. századi holland tengerészlegenda már azelőtt is ilyen névvel, címmel terjedt el a magyar tömegkultúrában. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy egy ilyen zseniális (legyen szándékos vagy véletlen) fordítói fogás milyen távlatokra nyitja meg az értelmezés lehetőségeit, és Tallián Mariann értő érzékenységgel bontja ki a jelentéskör szimbolikáját: „Amikor a vihar elcsitult, nem lehetett tudni, hogy az égbolt csillagait vagy a tükörhalak raját látni-e a víz sima tükrén, de az biztos, hogy olyan végtelen és gyönyörű volt a megnyugvó tenger, mint az ég. Összekapaszkodott a két világ, és a vitorlás e végtelen szépségű térben lebegett.”
A tenger–ég tengely köszön vissza az illusztrációkban is: Cserkuti Dávid grafikus, képregényrajzoló gyönyörű kék világot álmodott meg a kötetnek. A szerelmespár fizikai összetartozását hajkoronáik megegyező skandinávszőke árnyalata sugallja, de Hollandi köpenyében és Senta szoknyájában felsejlik a bibliai kék palást jelentéstartalma is. A képek nemcsak lenyűgöző pontossággal és szakmai kifinomultsággal illusztrálják a történetet, hanem szerves részét képezik a műalkotásnak, és önmagukban is gyöngyszemek. A könyvhöz CD is tartozik, a Magyar Állami Operaház Zenekara és a Nemzeti Filmharmonikus Zenekar előadásában három zeneművet is meghallgathatunk az operából.
A Bolygó Hollandi különlegessége abban áll, hogy bár mesekönyvbe öntött komoly és összetett filozofikus történet, minden korosztály számára érvényes igazságokat hordoz. A szerelem, a magány, a misztikum, a humor, a tenger varázslatos világa olyan gazdag szimbólumrendszert alkot, amelynek jelentésrétegei mindannyiunk saját kis különmitológiájába belecsörgedeznek. Ráadásul a gyerekek világa még sokkal tisztább és nyitottabb, még szabályozott viselkedésmintáktól szabadon érzik és értik meg a könyv szereplőit. Talán velük olvasva mi, felnőttek is megtanuljuk, hogyan találjuk meg szívünkön keresztül az emberi külsőt.
Tallián Mariann: Bolygó Hollandi – Richard Wagner operája nyomán. Holnap Kiadó, Budapest, 2019
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. november 23-i számában.)