A Valan leegyszerűsítve: egy Erdélyben játszódó skandináv krimi, ahol a főhős illegális prostitúció után nyomoz a fagyos román erdőkben, miközben próbál leszámolni a múlt nagy kérdéseivel, főleg azzal, hogy mi történt a rejtélyes körülmények között eltűnt húgával.
Mindig örömmel követem egy fiatal rendező nagyjátékfilmes debütjét, különösen, ha az illető magyar. Bagota Béla nem most kezdte a pályafutását: az elmúlt tíz évből számos dokumentum- és rövidfilm kötődik a nevéhez, rendezőasszisztensként pedig nemcsak az utóbbi évek legjelentősebb magyar projektjeiben vett részt, de Ridley Scott oldalán is felbukkant a Mentőexpedíció forgatásán. A Valan – Az angyalok völgye lett az első egész estés mozija, ráadásul a teljes forgatókönyvet is ő írta, ami elég jelentős indikátora annak, hogy fontos és személyes volt számára a produkció.
A történetet részletezni hiba lenne, hiszen minél kevesebbet tudunk, annál maradandóbb lesz az élmény. Leegyszerűsítve: egy Erdélyben játszódó skandináv krimi, ahol a főhős illegális prostitúció után nyomoz a fagyos román erdőkben, miközben próbál leszámolni a múlt nagy kérdéseivel, főleg azzal, hogy mi történt a rejtélyes körülmények között eltűnt húgával. A tempó nagyon dinamikus, a film végig pörgős és izgalmas, a megfelelő pillanatban folyton be tud dobni egy érdekes új karaktert vagy jól kidolgozott fordulatot, nem ül le a cselekmény. A Valan fontos és méltatlanul elhanyagolt témát boncolgat, ügyesen rájátszik az emberekben ösztönösen kialakult szociális prekoncepciókra, bátran tárja elénk a romlottságot, a bűnt és a kilátástalanságot. Úgy teremt nyomasztó atmoszférát és visz be kemény gyomrosokat a nézőnek, hogy közben végig képes szórakoztató és feszült krimiként működni. Az egyetlen kivetnivalóm, hogy túl sok karaktert mozgat, viszont egyikőjük személyisége sem eléggé kibontott. Valószínűleg ez kellett ahhoz, hogy ne legyenek üresjáratok.
A színészek valószínűleg nem lesznek ismerősek a hazai nézőknek, hiszen erdélyi társulatokból kerültek a filmbe, viszont a casting kifogástalan, az alakítások kiválóak, külön kiemelném Krisztik Csabát, aki főszereplőként meggyőző és szerethető.
Technikai szempontból is nagyon magas a színvonal, legyen szó a feszes vágásról, ami a film tempójából adódóan az egyik legfontosabb tényező volt, a metszően hideg, erős képekről vagy az egyedi zenéről.
A Valant bátran ajánlom mindenkinek, mert önsanyargató művészfilm vagy színvonal nélküli trashkomédia helyett egy olyan közönségfilm került a mozikba, amely sallangok nélkül, precízen kimérve nyújtja pont azt, amit a krimi műfajától elvárhatunk.
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. január 4-i számában.)