Azt természetesen tudjuk, hogy az „elpusztulnak a gólyák” nem azt jelenti, hogy megdöglenek, hanem azt: elmennek, eltávoznak, elmenekülnek. Ahogy a szólásmondásban is: pusztulj innen (távozz innen). És éppen ezért érdekes a kérdés: miért megy el a gólya a szegény ember háza tetejéről (kéményéről), ha a szegény embernek nincs hulladéka? Hiszen a gólya nem hulladékkal, ház körüli maradékokkal táplálkozik.
Katona József Bánk bán című drámájának kiemelkedő mozzanata Tiborc „panasza”, azaz Tiborc vallomása a magyar nép sanyarú sorsáról. Ennek egyik részlete így hangzik:
Ők játszanak, zabálnak szűntelen,
Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
Kéményeinkről elpusztúlnak a
Gólyák, mivel magunk emésztjük el
A hulladékot is
Már a második Bánk bán színpadra vitelben hallom, hogy Tiborc ilyenkor kiszól a közönségnek:
És folyik tovább a panasz. Nemcsak a rendezőt, a színészeket, hanem engem is erősen foglalkoztatott, hogy mit jelent, mire vonatkozik ez a sor? Azt természetesen tudjuk, hogy az „elpusztulnak a gólyák” nem azt jelenti, hogy megdöglenek, hanem azt: elmennek, eltávoznak, elmenekülnek. Ahogy a szólásmondásban is: pusztulj innen (távozz innen). És éppen ezért érdekes a kérdés: miért megy el a gólya a szegény ember háza tetejéről (kéményéről), ha a szegény embernek nincs hulladéka? Hiszen a gólya nem hulladékkal, ház körüli maradékokkal táplálkozik. A gólya elrepül a rétre, hoz kígyót, békát a fiókáinak és elfogyasztja, illetve odaadja a fiókáinak. Ezt pedig nyugodtan megteheti még a legszegényebb ember háza kéményén is. Ráadásul a nagyon szegény ember kéménye valószínűleg ritkábban füstöl (mert ritkábban főz), ez akár még jól is jöhet a kémény tetején fészket rakott gólyának…
A kérdés tehát az, hogy miért gondolja Katona József, hogy ahol nagy a szegénység, onnan elmenekülnek a gólyák.
Foglalkoztatta ez a gondolat már Beke Józsefet, a Bánk bán szótár szerzőjét, és a szöveg nyelvének legjobb ismerőjét is. Egy elemzésében írja, hogy Katona ezt a részt nem is maga írta, hanem Veit Weber német drámájából vette át, aki szintén tévedett:
Bár meggyőző, de nem nyugtatott meg ez a magyarázat. Ketten tévednének? A német drámaíró és Katona József is. Feltételezhetjük-e Katona Józsefről, az egyik legszebb magyar dráma szerzőjéről, hogy természetrajzi szempontból hibás, téves hasonlatot hoz éppen a gólyáról, a magyarság egyik legkedvesebb, és mert az ember háza tetején élő, tehát legjobban ismert madaráról? További nyomozásba fogtam. Egy madárnevekkel foglalkozó nyelvész kollégámhoz fordultam először, aki ugyanolyan tanácstalan volt, mint én:
Továbbra is meg akartam védeni Katonát. A drámaköltő tudatosabb, ha máshol nem téved, akkor valószínűleg itt sem. Már-már azzal akartam menteni, hogy költői szabadság, fölmenthető a természetrajzi pontosság alól, végül is a költői kitalálhat ilyesmit, ha így akarja fokozni a hatást. De azért biztonságból még fölkerestem kérdésemmel Gyurácz József biológus-ornitológust, a szombathelyi ELTE Savaria Egyetemi Központ főiskolai tanárát, akinek szakterülete a madárvonulás ökológiája, a madármonitorozás és az élővilágvédelem. Hamarosan megérkezett a válasz:
Ha mostanság előfordulnak gólyák a szeméttelepen, akkor bizony korábban is előfordulhattak a ház melletti szemétdombon. És ha szemétdomb sem volt, akkor ott a gólyáknak nehéz életük lehetett. Úgy tűnik, mégsem „hülyeség” Katona Józsefnek az a sora, hogy „Kéményeinkről elpusztúlnak a / Gólyák, mivel magunk emésztjük el / A hulladékot is”.