A szótörténeti szótárak szerint nincs kapcsolat e három szó között; sőt e szótárakban csak a gányol van benne, a gányó és gány nem. A mai magyar nyelvet bemutató értelmező kéziszótárban viszont az alig ismert gányó van benne, és a közkeletű gányol nem. A mai sajtóban viszont már van gány is, ezt pedig egyetlen szótár sem ismeri. Mégis, hogyan kapcsolódhatnak össze?
A szótörténeti szótárak szerint nincs kapcsolat e három szó között; sőt e szótárakban csak a gányol van benne, a gányó és gány nem. A mai magyar nyelvet bemutató értelmező kéziszótárban viszont az alig ismert gányó van benne, és a közkeletű gányol nem. A mai sajtóban viszont már van gány is, ezt pedig egyetlen szótár sem ismeri. Mégis, hogyan kapcsolódhatnak össze? Induljunk ki a leginkább ismert, a mai köznyelvben gyakran használt szóból: gányol. A gányol igét tehát a legújabb értelmező kéziszótár nem tartalmazza. Jelentését így adnám meg:
Érdekes, hogy Kálnási Árpád Debreceni cívis szótárában benne van, tehát mintha tájszó lenne:
A gányol egy kicsit más jelentésben megtalálható a 19. század közepi Czuczor–Fogarasi-szótárban is:
És itt van utalás a lehetséges távoli eredetére is:
De feltételez a szótár egy gány alakot is, amely bizony a most tárgyalt szócsalád alapja lehet:
A legújabb magyar etimológiai (szótörténeti) szótár gyakorlatilag mindkét jelentést tartalmazza:
És a történetét így magyarázza: Fiktív, azaz feltételezett szótőből keletkezett. A tő összefügghet a gamó szó tövével. A végződés valószínűleg -l gyakorító képző. A 2. jelentés lehet az eredeti. A gányó (dohánykertész) szóval való kapcsolata tisztázatlan. Ismeretlen eredetű nyelvjárási szóként él a Nagyalföldön és a Dunántúlon.
A gányol ige után vessünk egy pillantást a hozzá igencsak hasonlatos gányó szóra. Bár inkább csak nyelvjárási, azért a magyar nyelv értelmező kéziszótára is tartalmazza:
A Magyar néprajzi lexikon már bővebben tárgyalja:
Erdei Ferenc Futóhomok című szociográfiájában is felbukkannak a gányók: „A kertész egzisztenciája mindhárom város határában azonos, a neve is egységes: baromfikertész, paréjkertész, s a szegényebbjét gányónak is nevezik. A szomszédok csúfolják is a palócos beszédű félegyháziakat: az a gányófalu, palócnép, ahol a gyíkra kapával-kaszával mennek...”
De vajon lehet-e kapcsolat a gányó mint dohánykertész, esetleg piszkos munkát végző, semmirekellő, szegény ember jelentés és a gányol ige között? Talán az, hogy a gányók a munkájukat csak nagyjából, ímmel-ámmal végezték? Vagy az, hogy a dohányföldeket alkalmilag bekerítették, „be- vagy összegányolták”? Nem tudjuk. Mindenesetre a gányol szélesebb körben él, például ebben a ma is használatos igekötős alakban is: összegányol.
Harmadik szavunk, a most fölbukkant, szótározatlan gány eredete azonban világos, a gányolból lett elvonva. (Czuczor–Fogarasi szerint pedig lehetett egy gány elvont gyök. Az is lehet, hogy az elevenedett fel?) Mindenesetre friss, mai példánk a gány mint melléknévre:
S hogy tovább árnyaljuk a dolgot, van Gány nevű település is a Kisalföldön, Mátyusföld középső részén, az Alsó-Vágmente kistájon a Galánta–Szered vasútvonal mentén. A Földrajzi nevek etimológiai szótára azonban Gány (és Gánt) nevében (szinte mint mindig) szláv személynévre gyanakszik, és még csak véletlenül sem említi, hogy van egy ehhez hasonlatos elég nagy köznyelvi szócsalád: gány, gányó, gányol.
És ilyenkor születnek a találgatások. A Czuczor–Fogarasi héber, arab előzményt sejt, egy másik, az interneten talált vélemény szerint a francia gagne (gányé) szóból ered (jelentése: nyer, megtakarít, keres rajta). A legfrissebb etimológiai szótárunk nem ad választ a kérdésre, de a gamó szó tövét szóba hozza.
A szakirodalomban nincs nyoma annak, hogy a gányó valamely népcsoport neve lenne. A 19. századi őstörténész, Jerney János azonban említi a gányókat. A tahókkal (kéretik nem nevetni) együtt felvidéki magyar népcsoporthoz tartozhattak a barkókkal és matyókkal együtt. A gányókat a hegyvidéki sovány föld nem tudta eltartani, ezért az Alföldre szegődtek dohánykertésznek. A Békéscsaba környéki Újkígyós eredetileg gányófalu volt. Magam is hallottam, még az idén is itt a gányólány (dohánykertészlány) kifejezést.
Él tehát a nyelvjárásban a gányó mint dohánykertész szavunk, ki tudja, hogy van-e kapcsolata a silány, rossz munkát végző „szakember” tevékenységével, aki tehát csak gányol, bár az szinte biztos, hogy a gányol igéből keletkezett a minap a sajtóban a gány melléknév a silány, esetleg kontár munka jellemzésére.