Hol volt, hol nem volt, de nem ám az Óperenciás-tengeren túl, hanem itt a sarkon. Azt akarod mondani, hogy még sosem hallottad a történetét ennek a várnak? Jó, gyere, Picur, elmesélem. De akkor figyelj jól!
Hol volt, hol nem volt, de nem ám az Óperenciás-tengeren túl, hanem itt a sarkon. Azt akarod mondani, hogy még sosem hallottad a történetét ennek a várnak? Jó, gyere, Picur, elmesélem. De akkor figyelj jól!
Régen, de tényleg nagyon régen, amikor még én sem éltem, egy királyi család élt a várban. Nagyon boldogok voltak, mindenük megvolt. Viszont amikor a királylány tizenhét éves lett, és az egész királyságból érkeztek az udvarlók, történt valami szörnyűség. Betörtek a várba, és ellopták a koronázáshoz való kellékeket.
– Jaj, ne! – kiált fel Csabika.
– Utána mi történt?
– Ne aggódj, akkoriban élt a várban egy nagyon bátor fiatalember.
– Lovag volt? – vág közbe a kisfiú izgatottan.
– Nem, pont ez volt a baj, de figyelj csendben, és akkor mindent meg fogsz tudni. Szóval száz meg száz lovag próbálta visszaszerezni a koronaékszereket, de egyiknek sem sikerült. Viszont a pék fiának volt egy fondorlatos terve.
– Mit csinált? Mit csinált?
– Jaj, Csabika, mondtam már, hogy ne szakíts folyton félbe, és legyél kicsit türelmesebb! A pék fia ahelyett, hogy kihívta volna az óriást egy párbajra, mint előtte olyan sokan, álruhát öltött, egy varázsbab-kereskedőnek adta ki magát. Így sikerült bejutnia az óriások otthonába.
– És ott küzdött meg velük? – fészkelődik Csabika.
– Nem, hanem a varázsbabokkal együtt kicsempészte a koronaékszereket is, aztán gyorsan a király színe elé járult. Csak éppen azt nem tudta, hogy közben kijött egy rendelet, miszerint aki visszahozza a koronaékszereket, azé lesz a királylány, és vele együtt az egész királyság is.
– A pékből király lesz? – csillan fel Csabika szeme.
– Nem, ugyanis a király nem akarta egy péklegényhez adni a lányát, inkább száműzte őt, a koronaékszereket pedig odaadta egy nemes származású lovagnak. Övé lett a királykisasszony és a trón is. Tudod, nem minden történet végződik boldogan, de azért ne szomorkodj, általában a jók győznek. Bár nekem azok mindig is unalmas alakoknak tűntek.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. októberi számában)