Lidércet, másként ludvércet talán még senki sem látott, viszont sokan hallottak róla. Tamási Áron Jégtörő Mátyás című regényében más hiedelemalakok mellett felbukkan a lidérc, a magyar népi hiedelemvilág legismertebb természetfeletti lénye. De ki vagy mi a lidérc?
(Nyíltak a virágok és a szavak) „Először az ibolya-szavak, azután a gyöngyvirág-szavak, majd a rózsák és a változatos szegfüvek; míg végül kalászba szökkent az én beszédem is, mint a búza.” Ezek az ibolya- és gyöngyvirág-szavak Tamási Árontól valók. Stílusának elevenséget kölcsönöznek a szóláshasonlatok, szólások és közmondások. További hasonlatok következnek a félbemaradt Jégtörő-trilógiából, a Jégtörő Mátyás és a Ragyog egy csillag című regényből
A köszönő kutya – amire csak Tamásitól van adat – később visszatér: úgy nézett rám ő is, mint a köszönő kutya. Néhány további választékos kifejezés:
Tamási Áron sokszor magyarázza, minősíti szereplőinek beszédét, gondolkodását. Így: szűkön használták a szót (keveset beszéltek), órákig ő volt a beszéd királya (sokáig magánál tartotta a szót), kanyarítósan tud hazudni (körmönfontan, ravaszul, észrevehetetlen hazudik), rák módjára dicsér (kétélű dicséret; olyan dicséret, ami nem biztos, hogy az).
Közmondások, vagy ahhoz hasonlók (bölcs mondások, szentenciák, esetleg székely szállóigék) Tamásitól:
Néhány különleges tájszó, kifejezés a Jégtörő Mátyásból: ciheres erdő, kukra ugrottam, csapós eső, kapsantott (a sas), teliszíptam levegővel, virágfeslő almafa, veszékelő lúd, mezgés állapot, csillagformára gözsörödtem.
És egy teljes mondat, ami egy kis értelmezési nehézséget okozhat ma már falusi és városi gyereknek egyaránt: „Aztán a hiúban ütök szállást, s a ház bütüjéhez állítsatok egy hordót…” Ezt jelenti: A padláson szállok meg, a sarkához (végéhez) állítsatok egy hordót…
További ízes szavak, kifejezések az írótól: süllögött, (karjaimmal össze-vissza) burungoztam, sirített, (anyám) visszapókált (a ruhákba), bukkadoztak egy darabig, tellegetni a napokat, heppedezik, vacsorát szerkeszt anyám.
Lidércet, másként ludvércet talán még senki sem látott, viszont sokan hallottak róla. Tamási Áron Jégtörő Mátyás című regényében más hiedelemalakok mellett felbukkan a lidérc, a magyar népi hiedelemvilág legismertebb természetfeletti lénye. De ki vagy mi a lidérc? A néprajzi lexikon szerint: több, egymástól bizonyos fokig megkülönböztethető hiedelemlény összefoglaló neve, de a leggyakoribb figurája egy apró emberke alakjában megjelenő segítő-ártó lény. A hiedelemanyag egészét tekintve legalább három vonás domborodik ki: a tüzes alakban való megjelenés, a szexuális jelleg, valamint a segítőszellem-jelleg. Több néven ismerik: a ludvérc mellett, lüdérc, ördög vagy mitmitke (ugyanis gazdája minden kívánságát teljesíti, és kérdez is, hogy mit-mit?). A lidérc Tamási regényében – Bátor kutya elmesélésében – így néz ki:
A lidérc hiedelemfigurája a hagyomány szerint az ember hóna alatt kikeltett tojásból születik: ez a lidérctojás. Tulajdonosa, aki hóna (hónya) alatt keltette ki, még becézi is Tamásinál: Vess tüzet, Lidi. A lidérc kincset keres: kincskereső garázda lidérc. Van, aki látja vagy látni véli a lidércet: orsó tetején ül a lidérc. Elkezdenek nyomozni a lidérc után: ebben a faluban valaki lidércet tart. – Te azt minek alapján állítod? – Én tapasztalás alapján. – S mit tapasztaltál? – Azt, hogy éjjel engemet megnyomott. – S milyen testrészedet nyomta meg? – A hasamat. Vannak gonosz és vannak jó szellemek. – A gonosz szellemnek szíjas az élete és a bátorsága nagy, de a jó szellemnek Isten ad életet és fegyvert. – Te vagy a jó szellem? – Én és te és Mária és Mátyás. – S a gonosz? – A lidérc.
Lenne még néhány szó a tarisnyánkban, de lehet, hogy a kedves olvasónál is éppen most szerkesztik a vacsorát, úgyhogy elbúcsúzom.